Izraelben a 70-es évek vége, a 80-as évek eleje óta az állam fokozatosan felfejti az egykor szorosra szőtt szociális hálót. A jóléti állam intézményei egyre sorvadnak, s a folyamatnak különösen nagy lökést adott Benyamin Netanyahu gazdasági reformprogramja az elmúlt években, amely harcot hirdetett a „munka nélküli juttatások” ellen. Egyre nőtt a szegénység az elsősorban a nagyobb jövedelműek számára kedvező adócsökkentési program nyomán, miközben a központi költségvetés kivonulása miatt a civil kezdeményezések egyre nagyobb szerephez jutottak. Ma Izrael a társadalmi egyenlőtlenség szempontjából a nyugati világ egyik utolsó helyét foglalja el, jelenleg a lakosság legfelső 10 %-ának a jövedelme 12 -szer akkora, mint a lakosság legalsó 10 %-é. Egyre többen érzik úgy, hogy tenniük kell a kiszolgáltatottak és az elesettek érdekében. A „Bemagalé Cedek”, vagyis az „Igazságosság körei” nevű szervezet visszanyúl a zsidó vallás gyökereihez és azok segitségével is növelni igyekszik az emberek társadalmi felelősségvállalását. Munkájukról a szervezet igazgatója, Aszaf Bener mesélt az Erecnek.
Gondoltatok egy nagyot és elhatároztátok, hogy megváltoztatjátok a világot?
Igen, valami ilyesmi a célunk… Ennek érdekében nem először gründoltunk egyesületet. Nyolc éve megalapitottuk a máig működő „jó szomszéd”-ot, ami azóta is ételt oszt a rászoruló családoknak. Egészen kicsiben, három családdal kezdtük, de ma már kb. ezer családot látunk el hetente. Izraelszerte 17 lerakatunk van, 400 önkéntes segiti a munkát. Ma már nemcsak ételt adunk, hanem információs központot, több más projekteket is működtetünk, például létrehoztunk egy „vándorló kávéházat.” Teljes presszó -felszereléssel, kávéfőzőgéppel, süteményekkel olyan helyekre látogatunk el, ahonnan az emberek nem tudnak elmenni még egy kávéházba sem. Ilyenek a házi erőszak elől menekülő nők menhelyei, a mozgáskorlátozottak otthonai.
Miért éreztétek kevésnek ezt a jótékonykodással foglalkozó egyesületet?
Segitségnyújtás közben rengeteget tanultunk a körülöttünk levő világról. Egyszer pl. az egyik otthon vezetője elmondta, hogy bár lakóik jelentős része értelmi fogyatékosnak hat, ez korántsem születési hiba. Az iskolák több mint 90 %-a mozgássérültek számára megközelithetetlen, s ezért a járásukban korlátozott gyerekek kisegitő iskolákba kerülnek, ahol a környezet alacsonyabb szellemi szinvonalra kárhoztatja őket. Vagyis mi, a társadalom szoritjuk őket ebbe a sarokba. Megértettünk két dolgot. Az egyik,hogy a szegényeken, az elesetteken segitve csak a bajok tüneteit kezeltük, mert a helyzetük nem változott meg attól, hogy ételt adunk nekik. Soha egyetlen család nem mondta, hogy köszönjük szépen, már nincs szükségünk az adományra. Miközben jótékonyan átsegitettünk egy-egy mozgássérültet egy lépcsősoron, az igazságérzetünk egyre inkább azt követelte, hogy ne is legyenek lépcsők, vagy legyenek mellettük feljárók, liftek, hogy maguk is eljuthassanak bárhová. Már nem a tüneteket akartuk kezelni, hanem a bajok gyökerével, az igazságossággal akartunk foglalkozni. A másik felismerésünk az volt, hogy Izraelben az utóbbi években rengeteg társadalmi harc volt, a Kneszet elötti tolókocsis tüntetéstől az egyedülálló szülők éhségsztrájkjáig, de sehol nem jelent meg a „zsidó” hang. Izrael deklaráltan zsidó és demokratikus állam, és ez szerintünk társadalmi kötelezettségekkel jár. Egy zsidó államban nem szabadna évente 3000 nőt eladni prostituáltnak, nem szabadna másfél millió embernek a szegénységi küszöb alatt élni. Számunkra az, hogy a zsidók állama vagyunk bizonyos morális kötelezettségeket is jelent. Ez a két felismerés, tehát a bajok gyökereinek keresése és zsidóság értelmezésünk vezetett el az Igazságosság köreinek a megalapitásához.
Ezek szerint ez egy vallásos szervezet?
Nem vallásos, hanem zsidó, ugyanis számunkra a zsidóság nem feltétlenül csak vallást jelent. Én magam hordok kipát, de egyaránt vannak köztünk vallásosok és nem vallásosok. Mindannyian úgy érezzük, hogy az igazságos társadalom megteremtéséhez foglalkoznunk kell a szociális kérdések zsidó irodalmával is. Célunk annak megértetése, hogy a zsidó állam kialakitása nagyon magas morális követelményeket jelent, számunkra a zsidó szónak fontos etikai jelentése van. Zsidóságunk elsősorban a mássághoz, a betegekhez, a gyöngékhez, fogyatékkal élőkhöz, az öregekhez, az özvegyekhez való hozzáállásunkat jelenti. Előadásaimon mindig megkérdezem hallgatóságomtól, vajon mit mond számukra, hogy zsidó államban élnek. Általában a himnuszt, a zászlót, a hadsereget emlitik, a biztos menedéket a diaszpórában élőknek. Egymás megsegitése alig kerül elő…
Milyen helyet foglal el társadalmi szolidaritás a zsidó irodalomban, a vallás forrásaiban?
A tízparancsolatot két kőtáblára irták, egyikük azokat a parancsokat tartalmazza, amelyeket az ember társai irányában köteles teljesiteni. Tehát igen fontosak, közvetlenül a Úrral kapcsolatos parancsok mellett, szinte azonos szinten találhatóak. A forrásokban sok szó esik a társadalmi igazságról az egyén, a közösség szintjén, de állami szinten alig jelenik meg a kérdés, hiszen 2000 évig nem volt országunk. A jelenlegi helyzet alapvetően mégsem rossz. Nagyon jól állunk jótékonykodásban, Izrael az egyik vezető helyet foglalja el a nyugati országok közt az önkéntesek, az adományozások számában. Ez nagyon fontos, de azzal is foglalkozni kell, miért szorulnak egyre többen segitségre. Az oda vezető okokat szeretnénk felszámolni.
Ez tehát egy politikai szervezet?
Ha azt mondjuk politika, Izraelben rögtön valami manipulativ, korrupt dologra gondolunk. Valóban meg akarunk változtatni több dolgot az országban, és ennyiben politikusok vagyunk, de a pártpolitizálás nem érdekel minket. Mi magunk többfelé szavazunk, jobbra – balra egyaránt. Lehet hogy 10 év múlva mégis elindulunk a Kneszet felé, de egyelőre úgy tartjuk, hogy túl sok ott az adok-kapok, nagyon nehéz elvhűnek és egyenesnek maradni a politikai alkuk világában. Hosszú távon, a társadalmi igazságosság feltételeinek a megteremtése állami feladat, a civil szférának a jótékonykodás jut. Azonban az állam eltűnt erről a terepről, és ezért mi időlegesen betöltjük az űrt. Célunk, hogy a megfelelő irányba nyomjuk a politikusokat, és hogy megértessük felelősségünket a társadalmi igazságosságért, hiszen az állam mi vagyunk mindannyian.
Mit tesztek az igazságosabb társadalomért?
Növelni szeretnénk a társadalmi tudatosságot, elsősorban az oktatás segitségével. Magazint adunk ki három havonta, amit a zsinagógákban terjesztünk, mivel célközönsége elsősorban a vallásos fiatalság. Igyekszünk megjelenni a jesivákban, szeretnénk a zsidó műveltség, a judaizmus oktatásának részévé tenni a társadalmi felelősségvállalást. Évente kétszer konferenciát szervezünk 3-4 ezer résztvevővel, ahol professzorok, irók, rabbik szólalnak fel, és mellettük Hyde park -szerűen bárki más is elmondhatja véleményét. Feldolgoztuk már a munkaközvetitő vállalkozások problémáit, az emberek áruvá tételét, a fogyatékosok helyzetét. A közönség „házi feladatokat” kap, ki-ki a saját háza táján is megismerkedik a helyi gondokkal. A mi érdemünk is, hogy egyre inkább beszélni kell és lehet a vallás részeként a szociális igazságosságról.
Az oktatás legfontosabb szinhelye mégiscsak az iskola. Ott is megjelentek?
Formális keretekben az iskolákban is foglalkozunk a fiatalok oktatásával, és résztveszünk az ifjúsági mozgalmakban is. Rengeteg programot ajánlunk a középiskoláknak kezdve az egyórás előadástól, egészen a 12 foglalkozásból álló sorozatig. Három lépcsőben tanitjuk témáinkat, a társadalmi különbségeket, a szegénységet, az idősek, a fogyatékkal élők helyzetét. Először tanulmányozzuk a kérdés tényeit, mértékét, majd megnézzük mit mondanak minderről a zsidó források. Végül meghatározzuk, hogy mi magunk mit tehetünk az ügyben, hol tudunk javitani a világon. Módszerünk a közvetlen tapasztalás, hisszük hogy ez a leghatékonyabb. A gyerekek sokkal mélyebben megértik a helyzetet, miután egy órát dolgoztak felmosóronggyal, vagy tettek egy kört egy tolókocsival és megpróbáltak eljutni a postára.
Az oktatás mellett mivel foglalkoztok még?
Számos projektet futtatunk. Három ifjúsági csoportunk egyike például elérte, hogy ne kelljen Izraelben fizetni az érettségi vizsgákért, mivel a hátrányos helyzetűek számára komoly teher volt a 600 sékel. Tüntetést szerveztek az Oktatási Minisztériumnál, aláirásokat gyűjtöttek, többször elmentek a Kneszet bizottságába és győztek.
Egyik legfontosabb akciónk a „társadalmi cégér”. Igazolásokat osztunk vendéglátóhelyek számára, amiket azok kiakasztanak az üzletben. Ingyen kaphatják meg bizonyitványunkat, ha megfelelnek két követelménynek: tisztességesen bánnak dolgozóikkal és elérhetők a fogyatékkal élők számára is, pl. nincsenek lépcsők és vannak braille irással készült étlapjaik. Igazoljuk, hogy nemcsak a felszolgált étel kóser, hanem maga a hely is, teljesen függetlenül a hagyományos kósersági szabályoktól, ugyanis ezek minket nem érdekelnek. Két év alatt 250 hely kapta meg cégérünket. Jeruzsálemben kezdtünk, ott ma kb. 110 üzlet hirdeti, hogy megfelel a társadalmi kóserség szabályainak. Tel Avivban két hónapja indult a projekt igen nagy érdeklődés mellett, bár eleinte sokan szkpetikusak voltak. Az emberek úgy érzik, hogy a társadalmi igazságosság mellett is voksolnak, amikor beülnek egy kávézóba, ahol a falon a bizonyitványunk. Kezünkre játszik a súlyos konkurrenciaharc, igazolásunk viszonylag kis befektetéssel nagy hasznot igér, vagyis egyre inkább megéri tisztességesen viselkedni. Az egyik legnépszerűbb honlapon, a yneten beindult egy kereső, ami a társadalmi cégér szerint is kiadja az eredményeket, havonta megjelentetjük a jeruzsálemi városi újságban a „társadalmi kóser” helyeket, és azokat is, amelyek elvesztették a jogukat a bizonyitvány kiakasztására. Az emberek nem akarnak olyan helyeken szórakozni, ahol egy 12 éves gyerek éhbérért mossa a tányérokat a konyhában, vagy ahol minimálbért sem kapnak a pincérek. És az emberek ahhoz is hozzászoktak, hogy megnézzék megközelithető-e egy vendéglő a tolókocsival.
Másik nagy projektünk a munkaközvetitő vállalkozások alkalmazottaival, a takaritókkal, biztonsági őrökkel kapcsolatos. Az állami szervek és intézmények nem foglalkoztatnak takaritókat, őröket, hanem pályázatot irnak ki az adott szolgáltatás ellátására. Ez a létező legrosszabb outsourcing, mert a verseny miatt a vállakozók áron alul vállalják el a munkát. Az intézmények azzal nyugtatják meg magukat, hogy az állami megrendelés akkora presztizst jelent, hogy megéri nekik a veszteség, pedig erről szó sincs. A vállalkozások gondoskodnak saját nyereségükről, a ráfizetést átháritják a dolgozókra, vagyis nem fizetik ki nekik, ami a törvények szerint járna. Leginkább az iskolarendszerben szúr szemet a jelenség, ahol tisztességre, egyenességre, a másik ember megbecsülésére tanitanak, miközben az őr a kapuban óránként 15 sékelt kap jóval a minimálbér alatt, a délután megérkező takaritó pedig 12 és felet. Ráadásul nem fizetnek értük társadalombiztositást, nyugdijjárulékot, nem adják meg a munkajogban meghatározot béren kivüli juttatásokat. 25 iskolában működünk, ahol a fiataljaink felügyelik a helyzetet. Megismerkedtek, rendszeresen beszélgetnek az alkalmazottakkal, megtanitják őket jogaikra, és baj esetén az igazgatóhoz fordulnak. Egy pedagógus nem mondhatje, hogy pénzhiány miatt kihasználjuk a kiszolgáltatottakat, hiszen akkor hogyan oktathatnának alapvető értékeket? A pénz mindig értékválasztás kérdése, vagyis a döntéshozók felelőssége, hogy mire költik. Eddig az igazgatók sem ismerték a helyzetet, mert az önkormányzat gondoskodik az iskolák fenntartásáról, és örültek, hogy levették a nyakukról a takaritást. Megjelenésünk óta megváltoztak a dolgok az iskolákban, már nem hunyhatnak szemet a törvénytelenségek felett, mert maguk a fiatalok, a diákok hivják fel rá a figyelmet. Például a gyerekek észrevették az egyik jeruzsálemi középiskolában, hogy az arab takaritónők nem kaptak szabadságot idel fiterre, a legnagyobb iszlám ünnepre. Négyen elhatározták, hogy aznap helyettük kitakaritják az iskolát. El is kezdték, végül 80 diák segitett nekik. Alaposan megtanulták a leckét a felmosórongy használatával, ők akkor sem felejtik el idel fitter tiszteletben tartását az arab alkalmazottaknál, ha egyszer főnökök, vállalkozók lesznek.
Mindezt hányan, miféle pénzből végzitek?
Időközben nagyra nőttünk, ma már nem mindenki önkéntes, a déli Ber Shevától az északi Haifáig működünk. Hatan főállásban, fizetésért vezetjük a szervezetet. A pénz fele adományokból van, a másik fele pedig alapitványoktól származik. Grassroot szervezetként indultunk, de egyre jelentősebb intézménnyé válunk, egyre több projektünk fut. Rengetegen biztositanak minket támogatásukról, a nem vallásosok gyakran mondják, hogy pont ez az a fajta zsidóság, ami érdekli őket.
Folyamatosan meg akarjátok változtatni a világot. Soha nem csüggedtetek el?
Dehogynem, számtalanszor. Eleinte nagyon nehéz volt meggyőzni a tulajokat, hogy megéri nekik többet fizetni… Például az egyik kávézóban javában győzködtem a főnököt, aki szebbnél szebb elvi aggályokkal rukkolt elő, mikor is egy 15 körüli srác kiadta a konyhából a megrendelt ételt. Ezeket a gyerekeket sokkal olcsóbban tudja alkalmazni, mintha betartaná az általunk támasztott elvárásokat. Egy másik alkalommal a tulaj beleegyezett a törvényes feltételekbe a zsidó alkalmazottak számára, de az araboknak nem akart többet fizetni. Nem kapta meg az igazolásunkat, de egy hónap múlva ismét jelentkezett és már az araboknak is biztositotta az őket megillető dolgokat. Nyilván nem változott meg közben a világnézete, de belátta, hogy számos potenciális vendégtől esik el, ha nincs kinn a falon a cégérünk…. Főként Tel Avivban rengeteg a vendégmunkás, afrikaiak, arabok, ázsiaiak, elsősorban őket, a legkiszolgáltatottabb rétegeket érinti a változás.
Történt már változás az emberek fejében?
Persze! A legutóbbi választásokon már központba kerültek a társadalmi kérdések, bár azóta nem az elvárásaink szerint sültek el a dolgok… Egyre inkább nekünk kedvez a közhangulat. A munkaügyi minisztérium háromszorosára emelte ellenőreinek számát, ugyanis eddig mindössze 22 -en figyelték, hogy betartják-e a törvényeket a 2.3 millió izraeli munkavállalónál. Hiába voltak kiváló munkaügyi szabályok, ha senki sem gondoskodott a végrehajtásukról, de ha az ellenőrök birságolnak, akkor egy idő után kifizetődő lesz alkalmazásuk, akárcsak a parkolóőröknél. A politikusok nem ostobák, és hallják, hogy mi történik kinnt az utca népénél.
A szervezet honlapja: http://www.mtzedek.org.il/default_heb.asp
Shiri Zsuzsa
