Erdekes cikk, Stockholmban a zsidosag kisebbsegnek szamit mar 3 eve. A hitközseg, amely vezetösege demokratikusan van valasztva, 3 partbol all es a liberalisok ellene volta a kisebbsegi statusznak!
Seres helyzetelemzése szellemes és találó – röviden, ennyit róla. Ha azonban számára megadatott, hogy Zoltaitól Feldmájeren, Heisleren, Oltin keresztül Deákig mindenki felé legyen néhány rossz (bár igaz) szava, akkor engedtessék meg másnak, hogy Seres elemzésének gyengéjére felhívja a figyelmet.
A mindenkire vonatkozó kritikai megjegyzéseken túl hiányzik a „tótumfaktumok”-nak nevezett szerzők különböző szempontok szerint készült írásaiban a közös-többszörös felismerése, a tanulságok és egy jövőkép felvázolása – bár ez utóbbi már nem a szerző feladata lenne.
Az írások közös pontja ugyanis a zsidóság sokszínűségének el- és felismerése. Ez megtalálható mind az öt szerző cikkében. S bár nyilvánvaló, hogy mindnyájan másképp értelmezik és más kiutat vélnek helyesnek – már amelyiküknek van erre elképzelése, de a fentebb már jelzett felismerés egy közös zsidó kerekasztal létrehozásának időszerűségét és szükségességét vetíti előre. A kérdés már csak annyi: M I K O R ?
Először is, nem hinném, hogy bárkihez rossz szavam lett volna. Ez nem egy leleplező, tényfeltáró írás. Igyekeztem mindenkinél kimutatni a jószándékot, a saját igazába vetett őszinte hitet, az elhivatottságot. Elemzésem célja, hogy rájöjjek, nemes lovagjaink változatos megoldási módszerei miért vezetnek rendre – és szerintem szükségszerűen – zsákutcába. És hogy találjak egy cseppnyi reményt…
Amúgy amit hiányolsz, mind benne van a szövegben.
1. A sokszínüség felismerése. Épp ennek a gondolatnak az egyidejű felbukkanása ihlette az írásomat. Egyáltalán nem a véletlen művei a lovagok munkássága előtti szövegkiemelések. A munkaváltozatban mindegyik úgy kezdődött, hogy „XY a sokszínüségről:”, de ezt túl didaktikusnak találtam, az idézetek úgyis önmagukért beszélnek. Persze azért vegyük észre, hogy van egy kakukktojás… 🙂
2. Talán a jövőkép felvázolását sem nehéz tettenérni a zárógondolatokban, szerintem már ez is túl szájbarágós egy elemző írás kereteihez képest.
Zsidó kerekasztal a valóvilágban valóban időszerű lenne. Ha elemzésem legalább főbb pontjaiban helytálló, akkor éppen e lovagjainknak kellene helyet foglalniuk az asztal körül. Nem tudom, valaha is megteszik-e ezt a gesztust, de könnyen lehet, hogy máris elkéstek vele…
Na ez a cikk egy kicsit kinyította szemem, mert nem értemttem mi megy itt. Egyik zsidó utálja a másikat? Hogy van ez? Senki nem válaszolt, akitől kérdeztem. Egyszerűen nem válaszoltak a kérdésemre. Kösz S.A., nagyon érdekes volt olvasni.
június 3rd, 2006 at 09:51
Erdekes cikk, Stockholmban a zsidosag kisebbsegnek szamit mar 3 eve. A hitközseg, amely vezetösege demokratikusan van valasztva, 3 partbol all es a liberalisok ellene volta a kisebbsegi statusznak!
június 4th, 2006 at 09:02
itt is ellene vannak..
nagyon érdekelnek a stockholmi tapasztalatok; mik az előnyei s a hátrányai a kisebbségi státusznak?
június 7th, 2006 at 17:04
Seres helyzetelemzése szellemes és találó – röviden, ennyit róla. Ha azonban számára megadatott, hogy Zoltaitól Feldmájeren, Heisleren, Oltin keresztül Deákig mindenki felé legyen néhány rossz (bár igaz) szava, akkor engedtessék meg másnak, hogy Seres elemzésének gyengéjére felhívja a figyelmet.
A mindenkire vonatkozó kritikai megjegyzéseken túl hiányzik a „tótumfaktumok”-nak nevezett szerzők különböző szempontok szerint készült írásaiban a közös-többszörös felismerése, a tanulságok és egy jövőkép felvázolása – bár ez utóbbi már nem a szerző feladata lenne.
Az írások közös pontja ugyanis a zsidóság sokszínűségének el- és felismerése. Ez megtalálható mind az öt szerző cikkében. S bár nyilvánvaló, hogy mindnyájan másképp értelmezik és más kiutat vélnek helyesnek – már amelyiküknek van erre elképzelése, de a fentebb már jelzett felismerés egy közös zsidó kerekasztal létrehozásának időszerűségét és szükségességét vetíti előre. A kérdés már csak annyi: M I K O R ?
június 7th, 2006 at 22:26
Először is, nem hinném, hogy bárkihez rossz szavam lett volna. Ez nem egy leleplező, tényfeltáró írás. Igyekeztem mindenkinél kimutatni a jószándékot, a saját igazába vetett őszinte hitet, az elhivatottságot. Elemzésem célja, hogy rájöjjek, nemes lovagjaink változatos megoldási módszerei miért vezetnek rendre – és szerintem szükségszerűen – zsákutcába. És hogy találjak egy cseppnyi reményt…
Amúgy amit hiányolsz, mind benne van a szövegben.
1. A sokszínüség felismerése. Épp ennek a gondolatnak az egyidejű felbukkanása ihlette az írásomat. Egyáltalán nem a véletlen művei a lovagok munkássága előtti szövegkiemelések. A munkaváltozatban mindegyik úgy kezdődött, hogy „XY a sokszínüségről:”, de ezt túl didaktikusnak találtam, az idézetek úgyis önmagukért beszélnek. Persze azért vegyük észre, hogy van egy kakukktojás… 🙂
2. Talán a jövőkép felvázolását sem nehéz tettenérni a zárógondolatokban, szerintem már ez is túl szájbarágós egy elemző írás kereteihez képest.
Zsidó kerekasztal a valóvilágban valóban időszerű lenne. Ha elemzésem legalább főbb pontjaiban helytálló, akkor éppen e lovagjainknak kellene helyet foglalniuk az asztal körül. Nem tudom, valaha is megteszik-e ezt a gesztust, de könnyen lehet, hogy máris elkéstek vele…
augusztus 22nd, 2006 at 11:43
Na ez a cikk egy kicsit kinyította szemem, mert nem értemttem mi megy itt. Egyik zsidó utálja a másikat? Hogy van ez? Senki nem válaszolt, akitől kérdeztem. Egyszerűen nem válaszoltak a kérdésemre. Kösz S.A., nagyon érdekes volt olvasni.