A képi beszámolók szerint Bejrútban rengeteg a rom, hiszen az izraeli légierő rendszeresen bombázza Libanon fővárosát. Ennek ellenére a lakosság jelentős része éppen úgy próbál élni, mint a háború előtt.
Marosi Antal, a Magyar Rádió tudósítója, aki Bejrútban van, elmondta, hogy akinek volt hova menekülnie, az elmenekült a városból. Akiknek nem volt lehetőségük, azok maradtak, és megpróbálják a súlypontot továbbra is az élet dolgos oldalára helyezni. Nyitva vannak az üzletek Bejrút belvárosában, udvarolnak a fiúk a lányoknak, üzletel mindenki, akivel éppen üzletelni valója akad. A teherautók szállítják a hatalmas zsákokat az úti céljuk felé.
Tulajdonképpen mindez hétköznapi lenne – mondta Marosi Antal -, viszont a városban szokatlanul nagy a csönd. Bejrúttól délre pedig teljesen megváltozik a táj, jószerivel nem találkozik az ember szembejövő autóval, a taxisok meglehetősen óvatosan közlekednek ezeken az utakon. Nem is hajlandók bevinni azokra a területekre, amelyeket az elmúlt napok során bombáztak.
A libanoniak nappal igyekeznek kijavítani azt, amit az éjszaka folyamán tönkretettek az izraeli repülőgépek: elvontatják a kiégett autókat, a szétlőtt portájú üzleteknek beszögelik az ajtaját, ablakát, vagy éppen kerítenek valahonnan egy fémdarabot, és azt hegesztgetik. Röviden összefoglalva: a felkészülés időszaka van – számolt be Marosi Antal Bejrútból.
Lengyel Miklós
