Forrás: NOL

Még nincs elég támogatója a zsidóság kisebbséggé alakulásának

Népszabadság * Kunstár Csaba * 2006. július 3.

Nem sikerült ezer érvényes aláírást összegyűjteniük azoknak a magánszemélyeknek, akik azt szeretnék elérni, hogy a zsidóságot nemzeti kisebbségként ismerje el a parlament.

Úgy tűnik, nem sikerült ezer érvényes aláírást összegyűjteniük azoknak a magánszemélyeknek, akik kezdeményezték, hogy a parlament a zsidóságot is nemzeti kisebbségként ismerje el. Igaz, Szegő András vállalkozó, az aláírásgyűjtés egyik kezdeményezője tegnap este még nem tudott végleges számot mondani arról, hogy összesen hányan támogatták kézjegyükkel a zsidó nemzeti kisebbség gondolatát. Az íveket hétfő délelőtt adják le az Országos Választási Irodán.

Szegő András szerint az Országgyűlés akkor is napirendjére tűzheti az ügyet, ha nincs meg a kellő számú aláírás. Ő maga felhívást fog intézni a parlamenti képviselőkhöz, amelyben kéri, hogy foglalkozzanak a kérdéssel. A vállalkozó hozzátette: az sem elképzelhetetlen, hogy két év múlva – ahogy a törvény engedi – újabb aláírás-gyűjtési akciót szerveznek. A kezdeményezők célja az volt, hogy kisebbségként ne csak a vallásos, hanem a szekularizált zsidók is megélhessék zsidóságukat.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elutasította a kisebbséggé nyilvánítást. Feldmájer Péter, a szervezet elnöke elmondta, ha a kérdés az Országgyűlés elé kerülne és a parlament „nem bölcs döntést” hozna, azzal arra kényszerítenék a honi zsidóságot, hogy vallja meg magát valamilyen formában. Ezt nem tartja jónak.

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) nem elutasító. Köves Slomó vezető a Népszabadságnak elmondta: a halácha, vagyis a zsidó jog alapján a zsidóság alapjait és gerincét a vallás adja meg. „Tartósan nem létezhet a zsidóság a vallás megtartó törzse nélkül” – fogalmazott a rabbi, aki szerint ugyanakkor támogatni kell minden olyan kezdeményezést, amely az asszimilálódott magyar zsidóságot valamilyen szinten visszavezeti gyökereihez.

„A zsidóság nyugat-európai emancipációját megelőzően a nép és a vallás különbözőségének kérdése soha, sehol nem merült fel” – állítja Tatár György filozófus. „Ezt jól illusztrálja, hogy a bibliai héberben a vallás fogalmára még kifejezés sincs. A középkori és modern héberben egy perzsa jövevényszó tölti be ezt a funkciót.”

A XVIII. századi felvilágosodás és a XIX. században fokozatosan bekövetkező jogegyenlősítés a nyugat-európai zsidóságot azzal a különös problémával szembesítette, hogy nem a zsidó népet tette jogilag egyenlővé az államalkotó nemzettel, hanem külön-külön, minden egyes zsidót minősített az államnemzet egyes polgáraival jogilag egyenlő polgárrá. Emellett vallásukat – a judaizmust – jogegyenlősítette a különböző keresztény felekezetekkel. „Így állt elő az a paradox helyzet, hogy a zsidó nép jogilag nem létezett többé (csak németek, franciák stb.), viszont a számos hitfelekezet közt akadt egy, amelynek hívői az istentiszteleteiken azt hitvallották«, hogy ők egy nép, mégpedig Izrael népe” – állítja Tatár György, aki szerint a vitát ez a helyzet indította el.

A „vallás kontra nép” vitában igazán kaotikus helyzet Izraelben alakult ki. Európában a holokauszt egyaránt sújtott le a mélyen vallásos és csak jiddisül beszélő lengyel zsidóra, valamint arra az osztrákra, aki azt sem tudta magáról, hogy ő zsidó. Ehhez járult aztán Izrael állam keletkezése, amely modern nemzetállamként egyaránt polgárává fogadja a csak jiddisül beszélő ortodoxot, és a holokauszttúlélő osztrákot. „Úgy látom, hogy Izrael puszta fennállása bizonyos értelemben megváltoztatja a nem Izraelben élő zsidók státusát is” – jegyzi meg Tatár György.