Forrás: NOL

Achs Károly, 2005. június 4. 00:00

Tisztelt Vekerdy Úr! 1. A kérdések bonyolultabbak annál, mint ahogy Ön látja! 2. Sokkal, de sokkal! 3. Ön maradásra ösztönzi az oktatatási minisztert, sikertörténetnek nevezi az új érettségit, összeesküvés-elméletekről, démonokról homályoskodik, érthetetlen utalásokat tesz (Levél Magyar Bálintnak, május 18.) .

De nézzük meg az Ön állításait. Hogy tényleg érdeke-e az országnak a jelenlegi miniszter hivatalban maradása? Hogy tényleg akkora sikertörténet-e az érettségi, ahogy Ön állítja? Hogy javult-e a hangulat, javult-e az életérzés az iskolákban az elmúlt években? Hogy egyáltalán, mi ez az őrület, amit „modernizációnak” nevezünk?

A jelenlegi minisztert a szakma nagyon nagy hányada elutasítja. És ez az elutasítás alig van összefüggésben a pártszimpátiákkal. A mai koalícióra szavazó tanároknak éppúgy bajuk van vele, mint a másik oldaliaknak. Érdemes belenézni néhány internetes tanárfórumba: szinte egyöntetű az elutasítás. Sőt érdekes, hogy pont az egy-két mellette kiálló véleményben nem találtam szakmai érveket, inkább csak „A Fidesz hülye!” axiómára támaszkodást.

De hát mi lehet az oka ennek? Hiszen annyi okosat (is) mond (ezt irónia nélkül állítom)! Mert tényleg nonszensz, hogy alsó tagozatban pont az a környezetismeret számít a legfélelmetesebb tantárgynak, amelynek a legélvezetesebbnek kellene lennie. Tényleg baj van, ha nagyon sok gyerek nem szeret iskolába járni. Én is elképedek, amikor a szülőtől azt hallom, hogy a tizenhat éves gyerek szinte mindennap négytől tízig tanul. Stb. Miniszterünk gyakran az ehhez hasonló jelenségeket kárhoztatja.

Viszont a megoldást fatálisan elrontotta. Úgy gondolta (legalábbis viselkedéséből ez volt kiolvasható), hogy az átalakítást nem a pedagógusokkal együtt, hanem azok ellenében kell megoldania. Hogy a bajoknak nem elszenvedője, hanem okozója a pedagógus. De miért gondolhatta így? Talán azért, mert mi, a szakmában dolgozók tudtuk, hogy nem lehet ajtóstul rontani a házba, nem lehet forradalmi hevülettel egyik napról a másikra megoldani a problémákat. Azt is tudtuk, hogy a látszat-gyermekcentrikusság éppen hogy gyermek- és társadalomellenes, az igazi gyermekcentrikusság nem valami olcsó ráolvasás, lazáskodás eredménye. Így aztán sokan megfogalmazták kételyeiket, tanáregyesületek kértek egy év haladékot a NAT bevezetésére stb. Ezt a miniszter úr talán személyes támadásnak érezhette, innentől válhatott meggyőződésévé, hogy ő egy magányos harcos, innentől kezdte el utálni beosztottjait, innentől kezdve vált gőgössé. Márpedig a gőg gőgöt szül: számtalan tanárfórumon, továbbképzésen erősítgettem tehetséges kollégáimat: „a magyar pedagógia te vagy, meg én vagyok, nem Magyar Bálint!”

Csak csendesen kérdezem: Vekerdy Úr, önnek mekkora szerepe van minisztere mentalitásának félrecsúszásában? Mert Öntől sem igen hallunk tanárbarát megnyilvánulásokat… Talán olvasta a Taní-tani című folyóiratbeli vitacikkemet, melyet az Ön néhány fölényeskedő mondata váltott ki belőlem (például az, amelyben még az ország tizenöt legnormálisabb tanárát is tisztességtelennek tartotta)…

Hogy mennyire sikertörténet az érettségi? Bevallom, nagyon kevéssé érdekel. Hadd maradjak meg a hitemben: az a jó tanár, akinek tizennyolc éves tanítványa számára nem lényeges, hogyan vannak megfogalmazva a feladatok. (Ebben a hitemben kicsit Önre is támaszkodom: Ön hivatkozott egyszer egy felmérésre, hogy a „vizsgaszempontoknak megfelelően” tanító tanárok gyerekei évek múlva alig emlékeznek valamire, míg a valami mást fontosnak tartó tanárokéi igen – Kicsikről nagyoknak 2. rész, 53-54. o.) Az eddigi érettségitől függetlenül is sok-sok kompetenciafeladatot adtam, az új érettségitől függetlenül is föl fogok adni könyv nélkülinek teljes Arany-balladákat. Azt is bátran állíthatom, hogy egyik tárgyamból az iskolánkban eddig működő egyedi vizsga sokkal kompetencia-központúbb volt, mint az ez évtől átvett központi.

A vizsga körülménye viszont nagyon is érdekel. Ez Ön és minisztere számára sikertörténet, számunkra egyértelmű katasztrófa. Mert például Önöknek, akik ellenséget látnak a tanárban, nyilván siker, hogy a gyerekek, akiket mellesleg négy évre ránk bíztak, nem érettségizhetnek saját nevükön, helyette kódszámot kapnak, számunkra viszont mindez a nevetséges és a megalázás határán van. Nem beszélve arról, hogy micsoda fölösleges (és persze meg nem fizetett) adminisztráció jár ezzel. Hogy hány oldalon szabályozzák a felügyelő tanár feladatait. És mitől siker, ha az igazgató nap mint nap hajnal ötkor megy be a megyeszékhelyre saját kocsijával a tételekért, hogy aztán este hatkor még ott legyen a dolgozatok beszedésénél. És vajon mennyire életszerű, ha a nyelvtanárnak előre, írásban le kell adnia, miket fog a „spontán” beszélgetésben kérdezni, amely kérdésektől elvileg akkor sem térhetne el, ha a beszélgetés tényleg spontánul alakulna. A sor napestig folytatható lenne, azt bizonyítva, hogy az új érettségi legalább annyira szól a tanárok iránti bizalmatlanságról, a tanárok agyonszabályozásáról, mint az állítólagos korszerű tudásról. Ez lenne sikertörténet?

Az iskolai hangulat sem javult semmit az elmúlt években. A munka egyre nehezebb, reménytelenebb. Főleg általános iskolákból hallok rémségeket. Hogy micsoda életveszélyes késeket koboznak el kisfiúktól, hogy micsoda atrocitások érik nap mint nap a tanítónőket, hogy teljes osztályok képtelenek a legprimitívebb feladatokat is megoldani. És a pedagógusok mindezek mellett megfulladnak a túlszabályozástól, a szabadidejükre zúdított eszeveszett adminisztrációtól, minden mozdulatuk, szavuk ellenőrzésétől.

Összefoglalva: az iskolai élet a teljes ellehetetlenülés felé rohan. Ezért én nem javasolnám a miniszternek, hogy „folytassa, amit ez irányban eddig tett”.

4. Ön ezt írja: „Középkori példabeszéd: ahol valami jó készül, oda – arra – seregestül rontanak rá a démonok.” Ilyet én is láttam már, ha nem is feltétlenül ebben a ciklusban… Csak remélni tudom: a tapasztalt, a gyerekek között évtizedek óta dolgozó és most kritikát megfogalmazó szakembereket nem sorolja a démonok közé…

5. Fiának jó érettségizést kívánok. Tavaly együtt gyalogoltuk le a Radnóti-zarándoklat huszon-valahány kilométerét Nyúltól Abdáig a holokauszt-emléknap éjszakáján, jót beszélgettünk, nagyon szimpatikus gyerek!!

6. Még egyszer a lényeg: a jelenlegi miniszter melletti kiállása kicsit vitatható.

Üdvözli:

Achs Károly

matematika-magyar- drámapedagógia szakos középiskolai tanár