Forrás: NOL

Mark Felt saját embereit féltette Nixontól – A volt FBI-vezetőt családja hősnek tartja

Horváth Gábor, Washingtoni tudósítónktól, 2005. június 2. 00:00

Bob Woodward és Carl Bernstein 2005. május 31-én megérkezik Woodward washingtoni irodájábaKép: MTI/AP – Gerald Herbert Becsapódik a kocsiajtó! – A Vanity Fair hónapokon át ezzel az álcázásul használt címmel próbálgatta, milyen tördeléssel tárja olvasói elé a XX. század egyik legnagyobb titkát. Az elitista folyóiratnak a cikken dolgozó munkatársai szigorú némasági fogadalmat tettek, és a titok, amelyet a bennfentesek szűk köre több mint három évtizeden át őrzött, egészen az utolsó pillanatig titok maradt: W.

Mark Felt, az FBI egykori igazgatóhelyettese volt Mély Torok, aki segített a Nixon elnök lemondásához vezető Watergate-ügyön dolgozó újság-íróknak, Bob Woodwardnak és Carl Bernsteinnek.

A két újságírón és Felten kívül egyedül Benjamin Bradlee, a The Washington Post akkori főszerkesztője tudta, ki rejtőzik az akkoriban sikeres pornófilm címéből és az újságírói szakzsargonban használt “mély háttér” kifejezésből fabrikált álnév mögött. Eleinte neki is csak annyit mondtak, hogy a forrás egy vezető beosztású FBI-tisztviselő. Csak Woodward és Bernstein könyve, Az elnök emberei megjelenése után árulták el neki, pontosan kiről van szó. A két riporter ígéretet tett Feltnek, hogy haláláig nem fedik fel személyazonosságát. Woodwarddal tavaly ősszel készített interjúnkból (Ötszáz válasz Bushtól, 2004. október 18.) helyhiány miatt kimaradt egy erre vonatkozó kérdés és válasz. A Post jelenlegi főszerkesztő-helyettese azt mondta, minden vele készített interjúban felmerül Mély Torok rejtélye, de őt köti az ígérete, amelyet nem fog megszegni.

A Watergate-botrány kirobbanása egybeesett az FBI válságával. Nem sokkal korábban halt meg a végtelenül befolyásos alapító-igazgató, J. Edgar Hoover, és helyettese, W. Mark Felt arra számított, hogy Nixon őt nevezi ki. Ez azonban nem következett be, Nixon kívülről jelölt új igazgatót. Az FBI vezetői féltették a szervezet önállóságát, és bizalmatlanul tekintettek az elnök szándékaira. A Watergate-botrány során a Fehér Ház megpróbálta kisiklatni az FBI nyomozását, amit Felt az intézmény integritása elleni támadásnak értelmezett. A kinevezés elmaradása miatti személyes haragon kívül ez motiválhatta az igazgatóhelyettest arra, hogy ha információkkal nem is, de értesüléseik megerősítésével és oknyomozó munkájuk helyes irányba terelésével segítse Woodwardot és Bernsteint.

A Robert Redford és Al Pacino főszereplésével készült Az elnök emberei című filmben dramaturgiai okokból túlhangsúlyozták, de nem hamisították meg Woodward és az informátor találkozóinak konspiratív jellegét. A két férfi korábbról ismerte egymást, Felt egy másik ügyben korrekt együttműködést alakított ki Woodwarddal, ezért most is megbízott benne. Eleinte telefonon beszéltek, de az FBI igazgatóhelyettese tisztában volt a Nixon-kormányzat módszereivel – elvégre éppen a politikai ellenfelek telefonjainak lehallgatásáról volt szó. Ezért a helyzet forróbbá válásakor valóban föld alatti garázsokban beszélték meg a legújabb fejleményeket. Amikor Woodward és Bernstein félreértett egy részinformációt, és téves cikket közölt, Felt megfeddte őket, ám megerősítette, hogy alapvetően jó úton járnak – ezzel túlsegítette őket a nyomozás legválságosabb pillanatán.

Woodward végig tartotta a kapcsolatot az FBI-tól még 1973-ban távozott, a Kaliforniában lévő Santa Rosában a lányával élő Felttel. A most 91 éves férfit végül gyermekei, és ügyvédnek készülő unokája beszélte rá, hogy még életében járuljon hozzá a titok feltárásához. Woodward aggodalmát fejezte ki, hogy mindez vajon mennyire volt a négy éve agyvérzésen átesett, szellemi képességeinek egy részét már elveszített Felt személyes döntése. A család egy ideig vele is tárgyalt arról, hogy közös könyvben mondják el az igazságot.

A cikket végül nem újságíró, hanem a család barátja, egy ismert kaliforniai ügyvéd írta. A család nem tagadja, hogy a lépésnek anyagi indokai is vannak. Felt lánya azt mondta, nem bánná, ha a befolyó pénzből “legalább pár számlát” vagy az unokák egyetemi tandíjának egy részét ki tudnák fizetni. Másrészt a Vanity Fair nem fizetett a cikkért, és a család is azt hangsúlyozta, hogy azt szerették volna, ha Felt élete alkonyán felmentést kap a közvéleménytől, és megérzi a felé áradó elismerést.

Az egykori igazgatóhelyettes a szolgálati titok megsértésével bűncselekményt követett el, ezért akár börtönre is ítélhették volna. Mellesleg egy másik, törvénytelen házkutatásokkal kapcsolatos esetben ez meg is történt, ám Reagan elnök kegyelemben részesítette, és ezért egy napot sem kellett a rács mögött töltenie. Nixon, aki titokban gyakorlatilag minden magánbeszélgetését rögzítette, a nemrégiben nyilvánosságra hozott szalagok szerint nem nagyon ismerte Feltet, és már csak zsidósága miatt sem akarta kinevezni az FBI élére. Már akkoriban felmerült, hogy ő lehetett a belső információk kiszivárogtatója. Nixon erről egy bizalmas társalgás során ezt mondta: “Tegyük fel, hogy Felt előáll, és leleplezi az egészet. Mi haszna lenne belőle?… Nagyon veszélyes helyzetben van… A mi köreinkben nem kedvelik a besúgókat. Akárhogy is, ez olyasmi, amit az emberek egyöntetűen elítélnek. Azt mondják, ez a (…) besúgott. Látni sem akarom.” Az ügyben több tucat embert ítéltek el, közülük többeket letöltendő börtönbüntetésre. Az életben lévők első nyilatkozataikban most is negatívan nyilatkoztak az informátorról.

A családnak az unoka által felolvasott közleménye szerint W. Mark Felt sokáig úgy vélte, hogy tette nem volt méltó az FBI-hoz. Nemrégiben azonban azt mondta lányának, hogy “az emberek régebben azt hitték, Mély Torok bűnöző volt, ma viszont hősnek tekintik”.

Comments are closed.