Forrás: NOL

Horváth Gábor, Washingtoni tudósítónktól, 2005. június 3. 00:00

A washingtoni négyes fogat: Ferrero-Waldner, Asselborn, valamint Solana a háziasszonnyal, Rice-szalKép: REUTERS – Yuri Gripas Külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek a washingtoni csúcs, és a brüsszeli Irak-konferencia előtt.

Mindkét fél számára kényes pillanatban tárgyal az amerikai fővárosban az EU külügyi ‘trojkája’. Benita Ferrero-Waldner kül- és szomszédságügyi biztos, a Bizottságban a külpolitikáért és a biztonságért felelős Javier Solana, valamint a soros elnökséget betöltő Luxemburg külügyminisztere, Jean Asselborn tegnap Condoleezza Rice külügyminiszterrel és az amerikai titkosszolgálatok újonnan kinevezett közös főnökével, John Negropontéval tekintette át, mi mindenben lehet és kell együttműködniük a partnereknek. A két népszavazási ‘nem’ utáni bizonytalanságban jelentősen gyengültek Európa tárgyalási pozíciói. Ugyanakkor az Egyesült Államoknak több probléma kapcsán is égető szüksége van a segítségre, amiért cserébe bizonyos irányváltásra is hajlandónak tűnik.

Az óceán két partjáról a korábbi kardcsörtetéssel szemben most szinte azonos szavakat hallani: mindkét fél a közös értékeken és érdekeken alapuló partnerséget hangsúlyozza. Amerikai részről azt is hozzáteszik, nem várnak el mindenben feltétlen egyetértést. Ugyanez Ferrero-Waldner megfogalmazásában: ‘menet közben tanulnunk kell egymástól’.

A legfontosabb továbbra is az iraki helyzet: az amerikai erőket minden várakozást felülmúló mértékben leköti az elhúzódó háború, Európa pedig mindeddig csak vonakodva, és korlátozottan segített. Ez most változhat, Brüsszelben hamarosan konferenciát tartanak, amelyet az EU és az USA közösen szervez. A várhatóan nagyszámú iraki küldöttség ezen előadhatja az új kormány kéréseit. Utóbbiak esetleges teljesítése már nem az amerikai nyomás alatt tett gesztusnak, hanem egy válságban lévő országnak nyújtott legitim segítségnek fog tűnni.

A megtárgyalandó kérdések köre felöleli az izraeli-palesztin konfliktust, Libanont, Szudánt, Iránt, Kínát, Észak-Koreát, az indiai-pakisztáni viszonyt, Oroszországot, és általában a volt Szovjetunió utódállamait, különös tekintettel Ukrajnára, Grúziára, Kirgizisztánra és Üzbegisztánra. Bármerre néznek is, a felek mindenütt olyan fenyegető veszélyeket és elhárítandó vészhelyzeteket találnak, amelyeket nem képesek egyedül kezelni.

Az amerikai külügyminisztériumban a találkozó előtt tartott szűk körű háttértájékoztatón, ahová a magyar sajtóból egyedül lapunk kapott meghívást, egy vezető tisztviselő többször is azt hangsúlyozta, hogy a korábbi nézeteltérés már a múlté. A Népszabadság kérdésére azt mondta: – Partnerként van szükségünk az egységes és erős Európára. Isten látja a lelkünket, hogy nem akarunk visszatérni 2002-2004 vitáihoz!