Forrás: MNO

A CDU és a CSU parlamenti bizottságban vizsgálja, hogy Joseph Fischer külügyminiszter az 1998-as kormányváltást követően jelentősen lazított a külképviseletek vízum-kiadási gyakorlatán s ezzel tömeges visszaéléseket, többek között bűnözők, prostituáltak unióba csempészését segítette elő. Az előrehozott választások ürügyén a baloldali kormánykoalíció váratlanul berekesztené a bizottság munkáját.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilap Az SPD és zöldek egyetértenek: A vízum-vizsgáló bizottság a tervezettnél előbb fejezi be munkáját című írásában tudósít az előrehozott választások egyik, a kormánykoalíció számára kedvező következményéről.

A CDU-CSU, valamint az FDP azt veti a bizottságban a vörös-zöld kormány és mindenekelőtt Joseph Fischer külügyminiszter szemére, hogy az 1998-as kormányváltást követően jelentősen lazítottak a külképviseletek vízumkiadási gyakorlatán és ezzel a tömeges visszaéléseket, többek között bűnözőknek, prostituáltaknak az unióba csempészését segítették elő.

A német, s ezáltal az uniós határok védelmével kapcsolatos, esetleges felelőtlenségeket vizsgáló bizottság az előrehozott Bundestag-választások miatt minden valószínűség szerint még ezen a héten befejezi a munkáját, azelőtt, hogy a konzervatív ellenzék érdemben kifejthetné véleményét, s lépéseket tehetne az ügyben. Legalábbis a bizottság munkájának gyors berekesztését javasolja közös beadványában az SPD és a zöldek frakciója, s minden valószínűség szerint parlamenti többségük elegendő lesz szándékuk megvalósításához. Az ellenzék határozottan elutasítja a javaslatot és fontolgatja, hogy az alkotmánybírósághoz fordul.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali hírmagazin Sarah himnusza: Égj a fényben című írásában tudósít az ismert német-amerikai énekesnő sikertelen kísérletéről a német himnusz intonálására. A müncheni új labdarúgó stadion keddi megnyitásakor Sarah Connort érte a megtiszteltetés, hogy elénekelje a német himnuszt. Azonban izgalmában a 24 éves énekesnő némileg átalakította Hoffmann von Fallersleben 1841-es szövegét. Az eredeti szöveg: “Brüh” im Lichte dieses Glückes…” (ami nagyjából annyit tesz: Égj e szerencse fényében) Fallersleben némileg másként fogalmazott: “Blüh” im Glanze dieses Glückes…” (ami kb. úgy fordítható Virulj ki e szerencse ragyogásától).

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív bécsi lapban Martin Fritzl Nácitlanítás: “Súlyosan egyenlőtlen bánásmód” című írásában foglalkozik az Ausztriában kirobbant vitával: Üldözték-e a háború után a volt nemzetiszocialistákat? Tényleg létezett a “nácik üldözése” amint azt a karintiai tartományi gyűlés elnöke, Jörg Freunschlag állítja? Vagy akár “a nemzetiszocialisták brutális üldözéséről” is beszélhetünk, amint ezt Siegfried Kampl képviselő teszi? “A nácitlanítás rendkívül bonyolult kérdés,” állítja a bécsi történész Gerhard Jagschitz: “Még ha sokan nem is kívánják meghallani: Kamplnak igaza van, még ha egy viszonylag szűk időszakban is.”

A nácitlanítás háborút követő első szakaszát tényleg komolyan vették és ennek megfelelően keményen büntettek. A kimondott 43 halálos ítéletből 36-ot végrehajtottak; bírósági ítéletek nélkül internáltak személyeket – többek között a Glasenbach-i és Wolfsberg-i táborokba; 150 ezer hivatalnokot bocsátottak el, illetve nem vettek vissza a közszolgálatba. Az első, 1945-ös nemzetgyűlési választásokból kizárták az NSDAP tagjait, valamint beosztották őket kényszermunkára. Így többek között az Ausztriában ma sokat dicsért “romeltakarító asszonyok”, akik a szétlőtt házak maradványait elhordták, többnyire egykori NSDAP-tagok voltak, akiket erre a munkára kényszerítettek.

Súlyos egyenlőtlenségek történtek a nácitlanítás során. Akit az elején kaptak el, azt sokkal keményebben büntették. De miként a nemzeti szocializmus időszakában mindenkinek megvolt a “jó zsidója” akiért szót emelt, most mindenki ismert egy “rendes nácit”. A nácitlanító bizottságok pártok képviselőiből álltak, ami ahhoz vezettet, hogy egy párttagság lehetővé tette a törvény szigorának megkerülését. “Akkor kezdődött az őrület”, nyilatkozta Jagschitz. “Az összes párt, az SPÖ, ÖVP és KPÖ (a kommunisták – a szerk.) is rendelkeztek saját nácijaikkal és megvédték őket.” Még súlyos vádakkal illetett nemzetiszocialistákat sem állítottak bíróság elé, vagy a per után azonnal megkegyelmeztek nekik.

Könnyen érthető, hogy miért viselkedtek így a pártok: a 600 ezer egykori nemzetiszocialistának engedélyezték egy törvénymódosítással, hogy ismét részt vehessenek a választásokon. Ezek az emberek családtagjaikkal egyetemben jelentős választói potenciált jelentettek, így róluk egyik párt sem akart és nem is tudott lemondani.

Feltűnőek voltak az eltérő ítéletek is. Ugyanazért a cselekményért, mint például besúgásért Bécsben 2,5 évet, míg Linzben 1,3 esztendőt szabtak ki. Jelentős befolyást gyakoroltak az ítéletekre a megszálló hatalmak is. Míg eleinte az amerikaiak követeltek kemény büntetéseket és inkább az oroszok voltak engedékenyek, addig később már fordítva álltak a náciüldözés kérédéséhez.

Comments are closed.