Forrás: Magyar Hírlap

Zsebtükör

Rossz bőrben van a világbéke. Legalább olyan rosszban, mint a helyi és a magánbékék. A világbéke például már annyira legyöngült és köhög, hogy mantrázás lesz érte a Hősök terén. De aki nincs ott, lelkileg az is összefonódhat szerte a világon, föltéve, hogy elmondja a világimát, gyertyát gyújt, és valamely ismeretlen szervezetnek befizet ötszáz forintot vagy két eurót vagy három USA-dollárt vagy két angol fontot. “Ebből olajozzuk a világbéke gépezetét” – írja honlapján a HarmoNet.

A világbéke szerkezetének olajozása nekem egy ezrest is megérne, és csak ukrán ismerőseim miatt kérdem, hogy a világbéke erősödik-e a hrivnyától is, vagy át kell váltani. Egyetlen gondom a világbékével, hogy a világháborúkkal ellentétben még senki sem látta, működési elvét nem ismeri. Hacsak azok a vezérek nem, akik jó nagy hadsereg élén, jó sok fegyverrel le akarják rohanni az összes gonoszt és szétbombázni őket, hadd tanulják meg a rohadékok, mi fán terem a szeretet, a tolerancia.

A világ politikusai – persze csak a világ jobbik felén – amúgy is toleranciával fekszenek és kelnek, akár toleranciatábort is megnyitnak, mint tette nemrég egy vajdasági vendéglőben Szili Katalin és Predrag Markovic, a szerb parlament elnöke. A toleranciatábor lakói nyilván egymás kezéből esznek, más kérdés, hogy a vendéglőben pár nap múlva szerb gimnazisták fölpofoztak, megrugdostak, sörösüveggel dobáltak magyar fiatalokat, mondván, tűnjenek el, mert ez itt Szerbia. E vidéken erre a mantrázásra nem kell külön napot kijelölni, lassan hagyománya van, mint Észak-Írországban a katolikus- (protestáns)gyűlöletnek, mint a szeparatista baszkok robbantásainak, a zsidó-, örmény-, kurd-, cigány- vagy mondjuk tuszi-, illetve hutugyalázásnak, -verésnek, -ölésnek.

A tárgykörben némi újdonságértéke az orosz mariverésnek van, bár ez is gyökeresedő tradíció. Nem véletlen, hogy az EU-parlament határozattal kötelezte az orosz külügyeseket, nézzenek már utána, hogy a vízen kívül mi folyik a Volga nagy kanyarjában, ahol a finnugor mari (cseremisz) nemzet él. Az orosz illetékesek, úgy tíz napja, teljesen normálisnak nyilvánították a helyzetet, és igazuk van. Az lenne abnormális, ha az ottani orosz fajvédők időnként nem tángálnák el szomszédaikat, mert azok valami érthetetlen nyelven népdalolnak, ahelyett, hogy rendes oroszok módjára énekelnék a tábortűz körül, hogy eej uhnyem.

Azért fölvetődik a kérdés, mitől fél ennyire a világ, már amennyiben elfogadjuk a pszichológiai alaptételt, hogy az agresszió kiváltó oka a félelem. Miért annyi a helyi háború, lokális verés, atrocitás, hogy azok együtt összeadnak egy világháborút, bár nem biztos, hogy tökéletesen helyettesítik. A félelem okainak felsorolását, hely hiányában mellőzöm, csak jelzem, hogy a félelmek számosak, jogosak és többségük valójában persze megélhetési jellegű. Az örömtelien egyre szabadabb, nyitottabb és demokratikusabb világ élen járó országai nagyjából ugyanúgy viselkednek (lásd: francia “nem” az EU-bővítésre, globális szabadversenyre), mint mondjuk a 7-es buszon mobiltelefont áruló társaság, amely a pimaszul vonakodó vevőt a napokban tönkreverte. Elnézést, ha a távoli hasonlat a 7-es busz valóban szegény, egyszerű és bunkó megélhetési agresszorait sérti.

R. Székely Julianna főmunkatárs

Comments are closed.