Forrás: Világgazdaság

Vélemény

Kilenc év börtön Mihail Hodorkovszkijnak

[2005-06-01]

Moszkva világhírűvé vált Básszmannij kerületi bíróságán tegnap véget ért a Jukosz olajvállalat újraállamosításának céljából 2003 nyarán elkezdett igazságszolgáltatási komédia. Mihail Hodorkovszkijt, az olajvállalat nemrég még 13 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező alapítóját és Platon Lebegyevet, a szövevényes vállalatbirodalom pénzügyeit intéző Menatep első emberét 9-9 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A védőügyvédeknek tíz napjuk van a fellebbezésre.

Az elvileg nyilvános tárgyalás infernális állapotok közepette zajlott. Csupán 27 hely állt a hallgatóság rendelkezésére. A szomszédos mellékhelyiségekből a termet elárasztó bűzben Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev hónapok óta bilincsbe verve, vasketrecben hallgatták a bírónő szavait. Még őrök is vigyázták minden mozdulatukat, mintha közveszélyes rablógyilkosok lennének. A vádlottak, a védők és a beengedett hozzátartozók fapadokon szorongtak. Csak az ügyésznek jutott bőr karosszék – hogy mindjárt látni lehessen az erőviszonyokat.

Ebben a perben ugyanis az ügyész töltötte be a vádhatóság és egyben a bíró szerepét is. Dmitrij Sohin az első tárgyalási nap óta két rangfokozatot lépett előre a Sztálin-korszak óta parolival járó ügyészi ranglétrán: őrnagyból ezredes lett, és magas állami kitüntetést kapott. Mivel a védelemmel a per során végig látványosan kötekedő bírónő valamennyi ügyészi javaslatnak, kifogásnak helyt adott, Moszkvában sokan jó előre kész ténynek tekintették, hogy az ítélet nagyjából megegyezik majd a vádbeszédben Hodorkovszkijra kért büntetéssel.

A szovjet korszak emberjogi mozgalmaiban ismertté vált ügyvédek panaszt tettek amiatt, hogy az adórendőrség (95 százalékban a volt KGB-ből érkezett) emberei lehallgatják telefonbeszélgetéseiket. Számos jel arra utalt, hogy ők maguk is bármikor a vádlottak padjára kerülhetnek. Ketten közülük jobbnak látták, ha külföldre menekítik a családjukat.

Hodorkovszkijjal és Lebegyevvel egyébként csak az őrség közvetítésével tárgyalhattak az ügyvédek. A justismord legkülönbözőbb formáival ellenben közvetlenül szembetalálják magukat. Az elsőrendű vádlott 1994-ben például törvényesen fizetett váltókkal egy privatizációs tenderen. Alekszej Kudrin, “a liberális pénzügyminiszter” azonban ezt egy 2004. januári utasításban megtiltotta – és Hodorkovszkijnak viszszamenőleges hatállyal ezt is bűnéül rótták fel.

Szó sincs persze arról, hogy az 1990-es évek elejének vadprivatizációjában milliárdossá lett egykori Komszomol-funkcionárius, akit különösen nagy értékre elkövetett sikkasztásban, okirat-hamisításban és adócsalásban marasztaltak el, ártatlan lenne. A mindenkin átgázoló, gátlástalan fiatalember a joghézagok kihasználása mellett súlyos bűntetteket is elkövetett.

A Hodorkovszkij-per azonban, amely a nemzetközi szervezetekben lassan két esztendeje súlyosan rontja Oroszország megítélését, elsősorban nem Hodorkovszkijról szól. Az olajbáró mára vagyona 80 százalékát elveszítette. Sikeres cégei – köztük a nemrég még világszínvonalú Jukosz olajvállalat – romokban hevernek. Miközben a külföldi tőke a Jukosz-ügy miatt menekül Oroszországból, Hodorkovszkij egykori vezetőtársai, köztük kisgyermekes anyák, éhségsztrájkot folytatnak a moszkvai börtönökben. Mások Oroszország határain kívül dühödt nyilatkozatokkal bombázzák a nemzetközi sajtót. És igyekeznek megérteni, mi a hatalom célja a Jukosz bolsevik expropriációkra (bankrablásokra) emlékeztető, rendkívül durva eszközökkel végrehajtott megsemmisítésével.

Az ítélethirdetés nem adott választ erre a pofonegyszerű kérdésre. Annyit tudunk, hogy ami eddig történt, arról a Kremlben döntöttek. A bírónő az ügyésznek engedelmeskedett. Az pedig a Putyin által hivatalában most megerősített Usztyinov főügyész utasításait közvetítette – amelyeket vélhetően Igor Szecsintől, az elnöki adminisztráció vezetőjétől (a nászától) kapott. Olga Kristanovszkaja, az orosz elit világhírű kutatója szerint ez a sztálini igazságszolgáltatás modellje: nem a bíróság, hanem az ügyészség, közelebbről az ügyészség mögött álló politikai csoport hozza az ítéletet.

A mindig jól értesült Kristanovszkaja egyébként Hodorkovszkij jövőjéről egy félelmetes, de Oroszországban nagyon is elképzelhető forgatókönyvvel hozakodott elő. Mivel a Kreml retteg, mint ördög a tömjénfüsttől a volt szovjet tagköztársaságokban tomboló “narancsforradalmak” bacilusától, a 2008-ban esedékes elnökválasztás előtt még időben eltakarítanak az útból minden Juscsenko- vagy Szaakasvili-szerű fiatal és hiteles ellenzéki vezért. Az alkotmány szerint Putyin harmadszor nem lehet elnök. Ezért a kormányfői székből fogja irányítani Oroszországot. Az elnöki stallumért az addigra már vénséges vén Jevgenyij Primakov volt miniszterelnököt és KGB-főnököt indítják, aki államfőként nem sok vizet zavar majd. Vele szemben tekintélyes jelölt lehet Hodorkovszkij. És őt az orosz szociológus szavai szerint az ország népe “úgysem választja meg, mert zsidó”.

Mindebből az következne, hogy Hodorkovszkijt 2008 előtt szabadlábra helyezik, lehetővé téve indulását az elnökválasztáson. E forgatókönyv bonyolultságát csak a cinikussága múlja felül. Annyi tény, hogy PR-tanácsadói javaslatára Putyin kihátrált a Hodorkovszkij-ügy mögül, amikor a nemzethez intézett éves szózatában az államapparátusi csinovnyikok és az adóhatóság túlzott étvágyát ostorozta.

Comments are closed.