Forrás: Magyar Hírlap

Tegnap a túlnyomórészt szunnita lakosú fővárosban választhattak az emberek

Huszonkilenc éve először rendeznek úgy választásokat Libanonban, hogy az országban nincsenek jelen szíriai katonák. Az ország négy régiójában négy egymást követő vasárnap rendezendő választásokon minden bizonnyal a Szíria-ellenes erők szereznek nagy többséget.

Tegnap a túlnyomórészt szunnita lakosú fővárosban választhattak az emberek. A 27 százalékos részvétel igen alacsonynak nevezhető egy olyan országban, ahol alig három hónapja kezdődött meg a demokratizálódási folyamat. Miután az 1975-től 1990-ig tartó polgárháborúban lerombolt Libanon újjáépítését levezénylő és az országot korábban modernizációs programmal kormányzó Rafík Haririt február 14-én meggyilkolták, az emberek Szíria ellen fordultak. A népszerű milliárdos exkormányfő ugyanis még ellenzékből is a Szíriaiak kivonulását sürgette. Bár Damaszkusz tagadta, hogy köze lenne a merénylethez, már másnap hatalmas tüntetések kezdődtek, melyek végül elvezettek a kormány bukásához és a szíriai csapatok kivonásához. Az ellenzék körében azóta kialakult megosztottság, valamint az ország vallási kvótákon alapuló választási rendszere sok szavazót elkedvetlenített. Bejrút 19 képviselői helyéből például hat szunnitáknak, három örmény ortodoxoknak, kettő görög ortodoxoknak, kettő síitáknak egy-egy pedig drúzoknak, maronita keresztényeknek, katolikus örményeknek, görög katolikusoknak és protestánsoknak jár, egyet a kisebbségeknek tartanak fenn. Eddig a Szíria-barát, most viszont a függetlenséget követelő erők által állított listákon indulók szerezhetik meg e helyeket. Bejrútban sokan annyira lefutottnak látják a szavazást, hogy kilenc helyen csak a meggyilkolt Hariri fia vezette erők állítottak jelöltet.

A kvóták miatti szövetségkötési kényszer helyenként igencsak furcsa felállást eredményezett. Bejrútban például a Szíria-barát Hezbollah egy jelöltje is felkerült a Szaad Hariri vezette Jövő Tömbje listájára. A drúz vezér, Valid Dzsumblatt katonái a polgárháború idején véres csatákat vívtak a radikális jobboldali maronita keresztény milíciáival. Most a maroniták vezére, George Adwan is a Dzsumblatt-listán indul a többségében drúzok lakta Suf-régióban. Hezbollah-jelöltek egyébként szerepelnek a Dzsumblatt-listán és Szíria-barát erők listáin is. Ugyanakkor az ellenzéki Hariri-Dzsumblatt-szövetségből kihagyták a csak nemrég hazatért Michel Aount, aki a polgárháború idején a szíriaiak kiveréséért harcoló katonák egyik vezére volt.

A jelöltek kavalkádja azonban nem jelenti a vallások közötti ellentétek lecsendesedését. A muzulmánok például azt kifogásolják, hogy a keresztények a képviselői helyek felére jogosultak, holott a hárommilliós népességnek alig negyven százalékát adják. A keresztények viszont azt nehezményezik, hogy 14 választókörzet határait úgy húzták meg, hogy a keresztény képviselői helyekre túlnyomórészt muzulmánok lakta vidékeken szavaznak.

A libanoni cédrus forradalom igazán akkor lesz sikeresnek nevezhető, ha átalakítják a választási rendszert is. Addig azonban még számos sürgető feladat vár az új kormányra. Konszolidálni kell például Libanon 33 milliárd dolláros adósságát, mely egy főre vetítve a legmagasabb a világon. Közben pedig kezelni kell a Hezbollah okozta problémát. A külföldi terrorakciókat is támogató szervezet, melynek 12 ezer Izraelt is elérni képes rakétája van, már korábban közölte, hogy nem hajlandó leszerelni, mert a szíriai csapatok távozása után szükség lehet rá a muzulmánok védelme érdekében.

rn