Forrás: Magyar Hírlap

Álláspont

Több mint három évtizeddel ezelőtt a libanoni határ volt az a pont, ahol az ember fellélegzett: szabad volt a világ, senki sem kérdezte, maronita vagy, talán “palesztin”, esetleg hülye fehér ember (ez úgyis látszott). Arra sem volt kíváncsi senki, miért utálod (a már halott) Nasszert vagy Asszadot, mi fán terem a Baath Párt. Beülhettél a bejrúti mozi plüssszékeibe és megnézhetted Minnellit a Kabaréban, olyan francia lapot olvashattál, amelyet Párizsban is megirigyelhettél volna. A francia nyelven nevelkedett titkárnő “mindent” tudott, viselkedése, sminkje New Yorkban is kiállta volna a próbát. Műveltsége pedig messze felülmúlt minden budapesti normát. A bejrúti amerikai kórházban már akkor számítógép lökte ki magából a számlát – a papír zsebkendőt sem hagyta ki.

Akkor Libanon hirtelen befolyási övezet lett. Jöttek a palesztinok, az izraeliek és a szíriaiak, no meg a népes szovjet zóna.

Mindegyikőjüknek volt nemzeti stratégiája és elmélete arra, hogy miért éppen Libanon a csatatér. Kiderült, hogy az addig Rejtő Jenő-i konfliktusokkal zsúfolt és élhető országban élet és halál választja el egymástól a keresztényeket és a muszlimokat. A tengerparti kék vizeket elárasztotta a hulladék, bombák robbantak, a külföldieket megverték, elrabolták, Baalbek pedig olyan lett, mint egy katonai támaszpont. És feltámadtak a törzsi vezérek – mint Michel Aoun és Valid Dzsumblatt, akik ma is főszereplők akarnak lenni.

Tegnap reggel parlamenti választások kezdődtek a parányi Libanonban, amely úgy élte meg a szíriai csapatok kivonását az országból, mint egykor mi a szovjet katonák távozását. Teljesen mindegy, ki győz, a kérdés az, hogy sikerül-e helyreállítani Libanon egykori nagyságát – befogadókészségét, egyedi és csak rá jellemző kultúráját, amely a Földközi-tenger kivételezett helyén alakulhatott ki. Akkor jön a baj, ha mindig akadnak nagy testvérek, akik pártfogásukba veszik kisöccseiket. A régi csibészeknek le kell vonniuk a tanulságot. A kicsiknek is vannak jogaik, legyen szó Libanonról vagy Üzbegisztánról. A befolyási övezeteknek is vannak határaik – például Libanonnál véget érnek. Remélni lehet, hogy a nagyok jogainak határát éppen az általuk terjesztett demokrácia húzza meg.

Comments are closed.