Forrás: NOL

Két szlovák egyetemi tanár a Benes-dekrétumokról és mai következményeiről

Sz. J. P., 2005. május 30. 00:00

A pozsonyi törvényhozás néhány napja leszavazta Ján Mikolajnak, a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) rokonszenvező független képviselőnek azt a javaslatát, hogy mondják ki a Benes-dekrétumoknak és az ország második világháború utáni elrendezésének megkérdőjelezhetetlenségét. Ám a szakemberek között és a sajtóban továbbra sem csitulnak a viták, amelyeket két markáns véleménnyel jellemzünk. Lapunknak Jozef Bena jogtörténész, a pozsonyi Komensky Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára és Miroslav Kusy professor emeritus, politológus nyilatkozott.

A Benes-dekrétumok hat évtized múltán

J. B.: – A Csehszlovák Köztársaság jogi értelemben a müncheni döntés és 1939 márciusa, az ország kettészakadása után sem szűnt meg. A második világháború befejezése után mielőbb vissza kellett állítani a törvényhozást. Erre szolgáltak ideiglenesen az elnöki rendeletek, amelyeket mindmáig sokan tévesen Eduard Benes valamiféle önkényuralmaként jellemeznek.

M. K.: – A szlovák és a magyar nemzet közötti, máig tartó kölcsönös bizalmatlanság gyökerei történelmi eredetűek. A múlt vélt és valós sérelmeit csak kölcsönös párbeszéddel lehet feltárni. Méghozzá úgy, hogy mindkét fél elismeri saját történelmi tévedéseit, túlkapásait másokkal szemben, amelyekért a mai európai értékrend szerint esetleg megköveti az érintetteket.

A németek és a magyarok kollektív bűnössége

J. B.: – A második világháború utáni rendkívüli időkben született rendeletek inkább a kollektív felelősség elve alapján születtek. Nemcsak a németek és a magyarok, hanem a cseh, a szlovák kollaboránsok büntetőjogi felelősségét is rögzítette. Az sem igaz, hogy az említett nemzetiségek minden tagját sújtotta. Ugyanis a második cikkely kimondja, hogy azok a személyek – tehát a magyarok is -, akik igazolják, hogy nem vétettek a cseh és a szlovák nemzet ellen, illetve részt vettek az antifasiszta harcokban, megőrizhetik állampolgárságukat. A többieket megfosztották ettől, hiszen ők 1938-ban elfogadták a Horthy-Magyarország állampolgárságát. Ezzel a magyar nemzet vagy a csehszlovák állam iránti lojalitás dilemmájában az előzőt választották.

M. K.: – A második világháború után a csehszlovák állam úgy bánt az itteni magyarokkal, mint a bűnözőkkel, holott nem voltak azok. Üldözte és megfosztotta őket állampolgárságuktól, elűzte jelentős részüket csehországi kényszermunkára, majd a szülőföldjükről is, cserébe a magyarországi szlovákokért. Az itthon maradottakat pedig “reszlovakizálni” akarták.

A meghurcoltak kárpótlása és megkövetése

J. B.: – Az 1947-es párizsi békeszerződésben Magyarország többek között beleegyezett abba is, hogy a győztes hatalmaknak joguk van elkobozni, megtartani, megsemmisíteni a magyar állampolgárok vagyonát, vagy másként eljárni ezekkel kapcsolatban. Mindez tehát a nemzetközi joggyakorlat alapján azokra a dél-szlovákiai személyekre is vonatkozik, akik 1938-ban magyar állampolgárságot kaptak. Magyarország azzal is egyetértett, hogy a vagyonnal kapcsolatos lépéseket az adott győztes állam jogrendje alapján tehetik meg. Az elkobzott vagyontárgyaikért pedig kárpótolja állampolgárait. Csehszlovákiában akkor a Benes-dekrétumok voltak hatályosak, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletei. Tudomásom szerint Magyarország az állampolgárainak kárpótlását illetően nem tett eleget vállalt kötelezettségének. Jogi értelemben Szlovákiának nincs miért bocsánatot kérnie, amely amúgy is politikai vagy keresztény kategória. Felülvizsgálnia sincs mit, mert a Benes-dekrétumok az adott években legitimek voltak.

M. K.: – A múlt sérelmeit nem a szlovák vagy a magyar államon, hanem azok polgárain követték el. Méghozzá azok a szervek, amelyek az állam nevében követték el túlkapásaikat. Esetünkben tehát a Szlovák Köztársaság politikai képviseletének kell bocsánatot kérnie saját, magyar nemzetiségű polgáraitól az indokolatlan meghurcoltatásokért. Ha a pozsonyi parlament már bocsánatot kért zsidó és német polgártársainktól, akkor nem lehet semmi akadálya a magyarok megkövetésének sem. Ingatag lábakon áll az olyasfajta ellenvetés, hogy a múltban a magyarok bántották a szlovákokat. Ezeket a jogsértéseket ugyanis az akkori magyar állam képviselői és nem a szlovákiai magyarok követték el. Másodszor nem a szlovák nemzet, hanem a Szlovák Köztársaság mint állami alakulat követné meg polgárait.

Pozsony, 2005. május

Comments are closed.