Forrás: NOL

Sz. J. P., 2005. május 30. 00:00

A Kék Csillag utcája. A háromnyelvű felirat alatti kövezeten bandukolt Petőfi isKép: Somogyi Tibor Pozsonyi kiflit nehéz találni a szlovák fővárosban, de itt is megújulóban van a vendéglátás.

Betört a világkonyha is Szlovákia fővárosába, több vendéglőtulajdonos már rájött, hogy a külföldiek és immár a hazai vendégek többsége inkább a helyi ízeket szeretné megkóstolni. Ezért a régi pozsonyi szakácskönyveket kezdték tanulmányozni. Mostanság három étterem kínálja elsőrangú színvonalon az egykori Pozsony magyar, szlovák, osztrák és zsidó ételkülönlegességeit. Honfitársaink számára különösen becses hely lehet a Modrá hviezda (Kék Csillag) étterem és borozó, a vár alatti, hangulatos Beblavého utcában, amely 1879-től Petőfi Sándor nevét viselte. Lánglelkű költőnk ugyanis a közelben, a várlépcsők melletti viskójában írogatta Kolmár Józseffel együtt az Országgyűlési Tudósításokat. Kedvenc ételei közé tartozott – s ezt az étlap is hangsúlyozza – a Bence-káposzta, s talán a túrós csusza tepertővel is. Két-háromszáz koronáért (hozzávetőleg 1200-1800 forintnak megfelelő összegért) már jól lehet lakni. Ebbe az összegbe két deci jófajta kiskárpátokbeli bor vagy egy korsó sör is belefér. Itt még lehet valódi, juhsajtos galuskát (brindzové halusky) ízlelgetni, amelyet árvai szalonnával varázsolnak élményszerűvé. Nem szabad kihagyni a szarvasgulyást és a mama kedvence ételt sem, amelynek alapanyaga különböző fűszerekkel pácolt marhahús. A vendégkönyv szerint nemrég járt itt Bokros Lajos. Karel Gott és Silvio Berlusconi, számos neves szlovákiai személyiség pedig törzsvendégnek számít, de a várból a belvárosba sétáló látogatók többsége is betér ide.

A Duna jobb partján, az egykori ligetfalui éttermek hangulatát idézi a Leberfinger, ahol két-három évszázaddal ezelőtt vándorszínészek szórakoztatták a nagyérdeműt. Megfordult itt a szájhagyomány szerint Napóleon is. Vendéglővé Ludvik Leberfinger helyi lakos alakította a patinás helyiséget 1894-ben. Konyhájának ízeit sokféle specialitás őrzi. Legkedveltebb a háromféle – borjú-, marha- és sertés- húsból készült pozsonyi tokány, valamint a libamell vörös káposztával és lángossal. Méltán népszerű a zsidó és a nemzetközi konyha különlegességeit kínáló, ugyancsak a vár alatt levő Chez David étterem is. Itt a kedvencek közé tartozik a csaknem háromszáz koronát kóstáló, yotva, a fokhagymás spenóttal töltött pulykamell és az ugyanennyibe kerülő yavne, amely vörösborral ízesített kacsaszoté. Aki kevesebb pénzért, de mégis hangulatos helyen szeretne étkezni, annak az óvárosi Lakatos utcában (Zámocnícka) található Prasná Basta (Lőporbástya) éttermet ajánljuk. Kiváló ételei, szolid (l00-200 korona körüli) árai, s nem utolsósorban amiatt is, hogy itt született Rómer Flóris régész és művészettörténész.

Meglepő módon akkor akad némi gondja a látogatónak, ha szeretné megkóstolni a pozsonyi kiflit. Kevés helyen szerepel a kávéházak és a cukrászdák étlapjain a presporske vagy bratislavské rozky néven manapság alig ismert ínyencség. Kivétel a Fő téren található – kiváló réteseket és kávékülönlegességeket kínáló – Café Roland, valamint a Café Mayer, amelynek specialitása a spenóttal töltött, sajtkrémes rétes. Közel innen, a Mihálykapu utcában érdemes beülni a Jazz Caféba, ahol csütörtöktől vasárnapig kora és késő este koncerteket rendeznek. A szomszédban található Medovina Souvenirben pedig mézpálinkát, mézborokat kóstolhatunk és vásárolhatunk. Borból, sörből mostanság szintén bőséges a választék. Így aztán a műemlékeit is gyönyörűen felújító Pozsony lassanként méltó lesz a néhai koronázóváros szellemi és gasztronómiai kultúrájához.

Pozsony, 2005. május

Comments are closed.