Forrás: 168 Óra

Vagy kékek, vagy pirosak

EÖRSI MÁTYÁS POFONOKRÓL ÉS CINIZMUSRÓL

2005/21 – Közélet

Karácsony Ágnes

Megint alelnökévé választotta a Liberális Internacionálé, s továbbra is ő vezeti az Európa Tanács liberális frakcióját. Az SZDSZ ügyvivője szerint Magyarországon megosztott és előítéletes a társadalom. A köztársaságielnök-jelölésről pedig azt mondja: lehet, hogy a négypárti egyeztetésen “képbe kerül” egy új személy.

Alelnökké választása néhány soros hír volt itthon. Politikai jelentősége csak ekkora lenne?

Azért a Liberális Internacionálé a világ összes liberális pártját tömörítő szervezet – öttagú vezetőséggel. Komoly választási kampány zajlott a posztokért. Egy kanadai és egy belga jelöltet előztem meg, az utóbbi ráadásul pártelnök is. Ha úgy tetszik, megerősítettek alelnökként, s hogy emellett továbbra is vezetem az Európa Tanács liberális frakcióját, azt mutatja: jó úton haladunk a liberális világban.

Némi kétségre okot adhat, hogy idehaza egy felmérésből kiderült: tíz kollégista fiatal közül nyolc előítéletes. Ellenérzéseik főként a romákkal szemben vannak, és csaknem egyötödük “enyhén vagy súlyosan” antiszemita. A kutatók úgy látták: az ifjúság a felnőtt társadalom “mintáit” követi. Rémisztő kép.

Egyetértek.

És tehetnek is valamit a “világ liberálisai”?

Épp javaslatomra készített a Liberális Internacionálé közép-európai helyzetelemzést a romákat érintő, előítéletes megnyilvánulásokról. Állást foglaltunk abban, hogyan tudunk hatékonyabban fellépni a rasszista tendenciák ellen. A rasszizmus mindig is jelen volt Európában. Ám a fő különbséget a stabilabb nyugati és a nemrég kialakult kelet-európai demokráciák között abban látom: milyen a nem érintett lakosság reakciója. Például Berlinben elképzelhetetlen az a totális közömbösség, ahogyan nálunk a 21-es busz utasai “fogadták”, amikor szemük előtt egy roma gyereket karddal átszúrtak. Számomra ez volt a legsokkolóbb. Aki most hallgatott, annak tudnia kell: ha őt éri atrocitás, ugyanilyen közönyre számíthat.

Beszélgetésünk előtt fogták el a kardos agresszort, és a rendőrség közölte: a támadó önmagát roma származásúnak vallotta. Ezzel megdőlhet sokak gyanúja a rasszista motivációról.

Egyelőre nem tudjuk, mi állt a brutalitás hátterében. Ennek kiderítése a hatóság feladata. De nem gondolom, hogy akik elítélik a rasszizmust, azoknak most visszakozniuk kellene. Inkább arra kell vigyázni: a szélsőségesek ne lássanak az esetben újabb “ürügyet” az előítéletek erősítésére. Amúgy politikai cinizmus, ahogyan a rendőrség közlésére reagált a Fidesz: Gyurcsány Ferenc bocsánattal tartozik, amiért a parlamentben felszólalt a rasszizmus ellen. Az meg különösen elgondolkodtató: amikor a miniszterelnök múlt héten az Országgyűlés előtt a köztársaság védelmében s az előítéletekkel szemben emelt szót, beszédét Pokorni Zoltán, a Fidesz vezérszónoka a pártjára tett utalásként értelmezte. Noha a kormányfő ki sem ejtette a Fidesz nevét, nem is célzott rájuk. S bár nem akarok beállni azok mögé, akik a 21-es buszon történt bűncselekményt is pártpolitikai csatározásra használják föl, sajnos tény: a miniszterelnök szavait épp az a Pokorni Zoltán “vette magára”, aki születésnapi ünnepségre ment a Demokrata című laphoz, amely hetente közread ordas nézeteket.

Nagyjából ott tartunk: mint valami vírus fertőzi a politika a társadalmat, eltűntek a civil hétköznapok. Lassan már senki sem csodálkozna azon, ha a hentes megkérdezné, melyik pártra szavazunk, és a válasz függvényében adna szép vagy mócsingos húst. És ha valaki erre hangosan felsóhajtana, “nem akarok ilyen országban élni”, biztosra veheti, hogy “lehazaárulózzák”. Lehet, hogy csupán költői a kérdés: meddig marad ez így?

Paradoxonnak tetszhet a mondat egy politikus szájából: a politika nemcsak rátelepszik a mindennapokra, de el is vakítja az embereket. Hogy csak a magam példáján szemléltessem: a legutóbbi kampánykor elértem szavazókörzetemben, hogy közös, nyilvános fórumon szerepeljenek a jelöltek. A fideszes sikerrel mozgósította támogatóit. És amikor bizonyítottam, hogy az autópályákat a szükségesnél másfélszer drágábban építette az Orbán-kormány, bekiabáltak: “Nem baj. Megfizetjük.” Vagyis nem számítanak az érvek, kizárólag az “ők” és “mi”, a “kékek” és “pirosak” ellenséges szembeállítása s ennek fönntartása a cél. Ez pedig begyűrűzött a különféle közösségekbe, és az teszi boldoggá – mondjuk – a “lojális” alkalmazottat, ha ellenfélbuktató papírokat szivárogtat ki.

Megeshet, hogy az érettségitétel-lopással is túlbuzgó “mozgalmár” akart kedvezni saját “erőinek”?

Amíg a nyomozás tart, felelőtlenség gyanút megfogalmazni. Tény: a korábbi érettségi-visszaélésekkor az illetők önmagukat akarták előnyös helyzetbe hozni. Most először esett meg, hogy valakik a tételeket megosztották a nyilvánossággal, ami gyengíti az önös előnyszerzés koncepcióját. Így könnyű arra a következtetésre jutni: az akció a kétszintű érettségi és Magyar Bálint megbuktatására irányult.

Visszatérve: van kiút ebből az átpolitizált tébolyból?

Egyetlen lehetőséget látok.

Éspedig?

Ha ugyanez a koalíció nyer 2006-ban is.

Na jó, mi mást is mondhatna.

Valóban az a meggyőződésem: ha újra győzünk, megbukna a Fidesz 1994 óta folytatott s egyre mélyebb megosztásra játszó politikája.

Én meg azt látom, Orbán Viktor a kirekesztés helyett a befogadás “konzultációs” politikájával kampányol, és egyben jelzi: a kormánypártok hamis szólama, hogy a Fidesz megosztó szándékát emlegetik.

Két húron játszanak. Orbán az említett hangot üti meg. Áder János fideszes frakcióvezető viszont a parlamentben azzal fenyegetett: ha visszajönnek, leszámolások lesznek. Ugyanakkor nagy kérdés: miként változik Orbán Viktor “megnyugtató mosolya” azok után, hogy az Élet és Irodalom cikksorozata kapcsán indított perben az elsőfokú bíróság a lap állításait bizonyítottnak fogadta el. Szerintem ez morális válságba sodorja a Fideszt.

Azaz?

Magyarországon nem volt példa arra, hogy egy miniszterelnök családtagjának vállalkozásáért, nevezetesen részben a felesége tulajdonolta borgazdaságért intézkedjen – közhatalmát felhasználva. Hol vannak itt a polgári értékek? Orbán Viktor tanácsokat adott, hogyan kérjen a társaság állami támogatásokat. De ezt nyilvánosan letagadta. A bíróság azonban igazat adott a koronatanúnak.

Szögezzük le még egyszer: első fokon.

Ettől még megkérdőjeleződik Orbán politikai hitele, s ezáltal kihat a Fideszre.

Mindenesetre már mindkét oldalon felsorakoztak a politikai tüzérek: az MSZP az Orbán-bizottság, a Fidesz a miniszterelnök vagyongyarapodását vizsgáló Gyurcsány-bizottság felállítását szorgalmazza a parlamentben.

Mert már nagyjából úgy működünk: pofon jobbról balra, aztán balról jobbra. Nincs valódi tartalma a parlamentnek. Nem beszélünk az értékekről, sem a társadalmi érdekekről. Emlékezzünk csak: ilyen köztársaságról álmodoztunk, amikor rendszert váltottunk?

Hát az SZDSZ sem könnyíti meg a helyzetet – pont a köztársaságielnök-jelöléssel.

Téved. Mi végig azt a nézetet képviseltük: kizárólag elvek, nem pedig a politika mentén fogalmazzuk meg, milyen legyen a jelölt.

Ugyanezt állította saját szempontjairól az MSZP.

Egészen pontosan: összehívták kongresszusukat, és eldöntötték, ki a jelöltjük.

Mivel a szocialistáké az egyik jelölési lehetőség.

Kezelhetik belügyként a kérdést, ám akkor nem tarthatnak automatikusan igényt a koalíciós társ támogatására. Örömmel voksolnék arra a személyre, aki nem a pártpolitika csúcsáról jön, de baloldali és liberális értékeket is képvisel, s elfogadható a jobboldal számára is. Szili Katalin nem ilyen. De szerintem még nem késő újra tárgyalni a poszt betöltéséről.

Hiller István, az MSZP elnöke legutóbb világosan közölte: csakis Szili Katalin a jelöltjük.

Miért ne merülhetnének föl más nevek a négy párt egyeztetésén? A nemzet egységét kifejező közméltóságról határozunk. Ha figyelmen kívül hagyjuk a jobboldal véleményét, mi is hozzájárulunk a megosztottsághoz. Nem teheti meg a koalíció, hogy nem hallgatja meg az ellenzéket.

Hátha így sikerül az MSZP-t “lebeszélni” Sziliről?

Előfordulhat, hogy a négypárti tárgyaláson olyan új személy is “képbe kerül”, akiről eddig nem volt szó, s akivel szemben kisebb lesz az ellenállás. Nyilván most arra számít, nevet fogok mondani.

Ellenkezőleg: ne mondjon. Hiszen ha idő előtt nyilvánosságot kap a név, az illető minden esélyét elveszíti. Ez történt Gombár Csabával.

Így gondolom én is. Elismerem: a kongresszusi szavazás után a szocialistáknak nehéz másként lépniük. Mégis nekik kell megtalálniuk a legjobb megoldást. Ha szükségük van a szavazatainkra, figyeljenek ránk.

És ha nem teszik? Borulhat a koalíció?

Csak ismételni tudom Kuncze Gábor pártelnök szavait: nem a köztársasági elnök személyére kötöttünk megállapodást, hanem az ország kormányzására.

Comments are closed.