Forrás: Népszava

Jó irányba tett lépés, a magyar jobboldal (Fidesz-közeli) prominenseit tömörítő Nemzeti Kör nyilatkozata, amelyet hazánk világháborus szerepvállalásáról kiadtak .Persze, a nemrég elhunyt kitűnő történészünk, Szabó Miklós szavaival élve e nyilatkozatra is mondhatnánk, hogy ‘a jobboldal tudat alatti bűntudattól hajtva, második világháborús magatartásunkat illetően szűnni nem akaró történelmi pótvizsgázásra kényszerül.

‘Nos, ha elfogadjuk ezt a megfogalmazást akkor a Nemzeti Kör állásfoglalása sikeres pótvizsgának tekinthető.Egyetértünk a Körrrel abban hogy leszögezi:a többszáz ezer zsidó származású áldozat a magyar és a világtörténelem eddig ismert legiszonyatosabb népirtásának lett az áldozata.’ Egyetértünk abban is, hogy áldozatok voltak azok a szerencsétlen magyar katonák, akiket a szélsőjobboldali politikai vezető elit a Don-kanyarban, a Kárpátokban, Budapest ostrománál a halálba hajszolt.

Viszont hiányérzést hagy maga után az, hogy a Nemzeti Kör elmulasztja az alkalmat s nem itéli el a fasizálódó politikai irányzatot, amely már 1933-tól a náci Németország oldalán a nemzeti katasztrófába vezette Magyarországot.Hibás megállapítása az is, mely szerint 1944. március 19-ig, a német megszállásig, ‘zsidó honfitársaink élete és szabadsága hazánkban biztosítva volt’. Ez így valótlanság. Az 1938 és1941 között meghozott három zsidótörvény Magyarország közel 800 ezer lelket számláló zsidó közösségét nem csak állampolgári jogaitól fosztotta meg, hanem kizárta a nemzet teljes jogú állampolgárai közül. Az sem állja meg a helyét, hogy a német megszállásig a magyar zsidóságnak legalább az élete biztosítva volt. 1941 és 1945 között a munkaszolgálatra kényszerített zsidók közül közel negyvenezer honfitársunk veszti életét. Ukrajnában vagy magyarországi táborokban és halálmenetekben magyar csendőrök brutalitásától halnak mártirhalált mások mellett a magyar kultúra olyan nagyjai, mint Radnóti, Bálint György, Halász Gábor, Rejtő Jenő , Szerb Antal . Tisztességes tett volt , hogy Lengyelország náci lerohanása után százezernél több lengyel menekültet fogadott be hazánk. E cselekedetünket azonban vérrel szennyezte be , hogy 1941 nyarán a hozzánk menekült úgynevezett hontalan lengyel és szlovák zsidókat – több mint húszezer embert – az ukrajnai Kamenyec-Podolszk-ba internáltunk, ahol a németek magyar katonák közreműködésével valamennyiüket meggyilkolták.

Egyetértünk a Nemzeti Körrel abban, hogy a nácik csapatait üldözve Magyarországra bevonuló Vörös Hadsereg katonái követtek el megengedhetetlen hitványságokat . Ezeket a tetteket mindnyájan elítéljük. Távol álljon tőlünk, hogy az egyik szenvedést a másik szenvedéshez mérve relativizáljunk, de azért amikor a Nemzeti Kör nyilatkozata úgy fogalmaz, ‘a magyar nép megdermedt a szovjet hadsereg által rárobbant halál, erőszak és szenvedés alatt’ csendesenmegjegyezzük: a magyar nép nem dermedt meg, nem hallatta tiltakozó szavát és – tisztelet a kivételnek – nem nyújtott oltalmat a származásuk és miatt a szemük előtt a pusztulásba hajszolt százezreknek.

Fenntartásaink ellenére is úgy látjuk, hogy a Nemzeti Kör nyilatkozató jó szándékú kezdeményezés. Örömünkre szolgálna, ha legalább ilyen határozottsággal ítélnék el a Kör tiszteletreméltó tagjai az olyan politikai akciókat is, amelyben a parlamentben s a parlamenten kívül a jobboldali politikusok együttműködnek a második világháború szellemét magukénak tudó szélsőjobboldallal.

Szász István

Comments are closed.