Irodalom

sofar, 2004. október 15. 22:00  JNA24 médiafigyelő, MNO Add comments

Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Irodalom

2004. október 16. (25. oldal)

Dénes Zoltán, Farkas Adrienne, Ferch Magda és Hanthy Kinga

A Nobel-díj több mint százesztendős történetében tizedszer fordult elő, hogy a bizottság írónőnek ítélte a magas elismerést. A költő, író, drámaíró Elfriede Jelinek 1946. október 20-án született a stájerországi Mürzzuschlag városában cseh zsidó apától, román-német vérű anyától. A bécsi konzervatóriumban orgonistadiplomát szerzett, zeneszerzést is tanult, színházi és művészettörténeti tanulmányokat folytatott.

Irodalmi pályáját költőként kezdte, 1967-ben jelentkezett először összegyűjtött verseivel. Leghíresebb regénye, A zongoratanárnő 1983-ban jelent meg, amelyben az édesanyja zsarnoksága elől menekülő fiatalasszony történetét meséli el. A mazochizmust és a szexuális szélsőségeket is bemutató regényből 2001-ben Michael Haneke készített nagy sikerű filmet Isabelle Huppert-rel a főszerepben. A film elnyerte a cannes-i filmfesztiválon a zsűri nagydíját, a legjobb forgatókönyv és a legjobb női alakítás díját. Jelinek Malina című forgatókönyvét Werner Schröter filmesítette meg, amelyben szintén Huppert játszotta a főszerepet. A díjat odaítélő bizottság indoklásában Elfriede Jelinek regényeinek, színdarabjainak zenei kontrasztjait emelte ki, amelyek “különleges nyelvi erővel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását és ezek leigázó hatalmát”. Ítészei szerint az írónő munkái kemények, szikárak, fogalmazásmódja lecsupaszított és szókimondó.

Bármily kiváló író is Jelinek, Nobel-díja mégis meglepte a szakembereket. Művei ugyanis elsősorban Németországban népszerűek, és ritkán fordul elő, mondják, hogy két éven belül szinte azonos olvasókörű író kapja meg ezt az elismerést (Kertész Imre 2002-es díja után). Jelinek mellett szólhatott ugyanakkor, hogy 1996-ban a lengyel Wislawa Szymborska volt az utolsó Nobel-díjjal elismert női író, valamint hogy Közép-Európa igencsak alulreprezentált a díjazottak listáján.

Jelinek nézetei miatt érthető módon sokan vonták kétségbe, hogy jó helyre került a díj. Az Ausztriában radikális nyilatkozatairól elhíresült írónő 1974-től 1991-ig a kommunista párt tagja volt, 2000-ben pedig, amikor az Osztrák Szabadságpárt bekerült a kormánykoalícióba, megtiltotta, hogy színdarabjait hazájában játsszák. A Nobel-díj kihirdetése után is fontosnak tartotta elmondani, nem szeretné, ha elismerését kapcsolatba hoznák Ausztriával, mivel távolságot tart a mostani kormánytól. Mindazonáltal Heinz Fischer köztársasági elnök melegen gratulált Jelineknek, Andrea Wolfmayr, a kulturális tárca szóvivője pedig úgy nyilatkozott, Ausztria büszke lehet az írónőre. Ezzel ellentétben Helene Partik-Pable, a szabadságpárt kulturális kérdésekkel megbízott szóvivője nem titkolta azt a véleményét, hogy Jelinek évek óta élvezettel rántja sárba Ausztriát.

Váratlan és nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy eddigi alkotómunkájáért kapta meg a díjat, mondta Elfriede Jelinek, de tart attól, hogy az tehertételt jelent majd számára, fél, hogy sztárnak fogják tartani. Nem is alkalmas arra, hogy a nyilvánosság elé ráncigálják, mert ott fenyegetve érzi magát. Egészségügyi okokra hivatkozva nem vesz részt a Nobel-díj átadási ünnepségén sem.

Az osztrák író művei közül mostanáig csupán két regény olvasható magyarul (A zongoratanárnő és a Kis csukák), amelyeket 1997-ben, illetve “98-ban az Ab Ovo Kiadó jelentetett meg – csekély sikerrel. Most azonban több kiadó is jelezte, szeretne az életmű magyar gondozója lenni.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001

Comments are closed.