Forrás: Magyar HírlapTörténelem

Valamikor, a Kádár-rendszerben, amikor divat volt történelmi tényeket a napi politika igényei szerint változtatgatni, szakmai berkekben járta a jelszó: “Nem tudhatjuk, mit hoz a múltunk.”

A mondás, úgy látszik, hosszú életű. A minap Hiller István Ságvári-emléktáblát avatott. Ügyetlenebb nem is lehetett volna. A szerény esemény hírlapi polémiává duzzadt, ki-ki politikai fölfogása szerint magyarázza.

A jobboldali politikai napilap több egymást követő napon is különböző szerzőktől fölfedezte, hogy Ságvári, akire illegalitásában a csendőrség rábukkant, valójában “terrorista” volt. Üldözőivel tűzharcba keveredett, lőttek rá, ő visszalőtt, halálosan megsebezték ugyan, de ő is végzett egyik támadójával.

Hiller kétségtelenül súlyosan tévedett, amikor az 1944 júliusában történt esetet a nyilas uralom idejére, tehát október 15-e utánra tette. De attól még Ságvári miért lett volna terrorista? Az ország német megszállás alatt volt, az ellenállás – igaz – csekély, de Adolf Eichmann a Svábhegyről már deportáltatta a magyar zsidók zömét, még ha Horthy közben a budapestiek nagy részét már nem is engedte vagonokba rakni.

A “terroristázók” ugyancsak időszerűen gyarapíthatnák történelmi ismereteiket. Például leterroristázhatnák Von Stauffenberg grófot is, aki körülbelül ugyanabban az időben ügyetlenül megpróbálta Hitlert a másvilágra küldeni.

(vártib)

©

Comments are closed.