MTI 2004. július 12., hétfő 13:44

A Simon Wiesenthal Központ igazgatója kedden Budapesten bejelenti, elindítják a még élő náci háborús bűnösök felkutatását célzó magyarországi akciójukat; az MTI által megszólaltatott történészek kétségüket fejezték ki a kampány sikerét illetően.

“Sok pénzt el fognak költeni, teljesen fölöslegesen és kontraproduktív módon: erősíteni fogja a magyarországi antiszemitizmust és egyetlen háborús bűnöst sem fognak tudni előkeríteni” – nyilatkozott a keddi bejelentést megelőzően az MTI-nek.

Az Utolsó esély elnevezésű akció keretében információkat és bizonyítékokat gyűjtenek – közölte előzetesen a központ, amely május közepén erősítette meg, hogy két hónapon belül elindítják magyarországi kampányukat.

Efraim Zuroff, a jeruzsálemi székhelyű központ vezetője akkor az MTI-nek elmondta: telefonos forró drótot létesítenek és hirdetéseket tesznek közzé újságokban, továbbá 10 ezer eurós jutalmat adnak majd azokért a jelzésekért, amelyek eredményeként háborús bűnösöket fognak el.

Értékelése szerint a balti államokban két éve indított kampányuk sikeres volt, sok bejelentést kaptak. Tavaly szeptemberben Romániára, Ausztriára és Lengyelországra is kiterjesztették akciójukat, amelyet az idén Ukrajnában, Horvátországban, Németországban, Magyarországon és esetleg Argentínában is elindítanak.

Magyarország bevonását azzal indokolta, hogy “egyike azoknak az országoknak, amelyekben helybéliek is részt vette zsidók meggyilkolásában”.

Karsai László történész, a magyarországi holokauszt ismert kutatója “totális csődnek” tartja a kilátásba helyezett nácivadász kampányt.

“Sok pénzt el fognak költeni, teljesen fölöslegesen és kontraproduktív módon: erősíteni fogja a magyarországi antiszemitizmust és egyetlen háborús bűnöst sem fognak tudni előkeríteni” – nyilatkozott a keddi bejelentést megelőzően az MTI-nek.

Elmondta: Magyarországon 1944 végén és 1945 elején a felszabadító szovjet csapatok elől több százezer ember elmenekült, közöttük nagyon sok háborús bűnös. A főbb háborús bűnösök zömét később a nyugati megszállási zónákból, Németország területéről kiadták Magyarországnak, őket felelősségre vonták.

Akik ezt elkerülték, olyan országokba menekültek, ahol a Wiesenthal központ “gondosan nem indít” hasonló akciót, tehát ilyen agg emberek az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Kanadában lelhetők fel – fűzte hozzá.

“Elképzelhetetlen, hogy a kommunista hatalom elől, amely először 1945 és 1948 között, majd 1956 után külön kereste a háborús és népellenes bűnökkel gyanúsíthatókat, bárki, aki komoly bűnt követett el, elmenekülhetett volna” – mondta Karsai László, utalva arra, hogy a Magyarországon maradottak közül több mint 60 ezer embert tartóztattak le, és 27 ezret felelősségre vontak.

Közlése szerint kevéssé valószínű, hogy Magyarországon 60 évvel az események után olyan bizonyítékot vagy szemtanút találni, amely vagy aki egy polgári bíróság előtt is értékelhető módon, egyértelműen tudja igazolni, hogy valaki háborús vagy népellenes bűnöket követett el.

Karsai László úgy látja, hogy ez az akció az elkövetkező években az “ismeretlenség homályába” fog süllyedni: legfeljebb egy-két “feljelentgetés” lesz, amelyek eredménytelensége után a kampány elhal.

Azt mondta, nem ismer olyan történészt, főként a holokauszttal vagy az 1945 utáni népbíráskodással foglalkozók körében, aki a legcsekélyebb esélyt adná a Wiesenthal-központnak. Mint hozzáfűzte: nem tud arról, hogy az akció megindítása előtt bármilyen magyarországi szakértőt megkerestek volna. Ő “természetesen” semmifajta együttműködésre nem hajlandó egy ilyen, PR-szempontból is csak negatívan értékelhető akcióval – szögezte le.

Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója az MTI-nek májusban azt mondta: “történészi, állampolgári véleményem, hogy nagyon kétes értékű dolog (…) bemondásra, feljelentésre alapozni információt, mert ez vég nélküli, és részben védhetetlen folyamatot indít el”. A jogi alap pedig bizonytalan – fűzte hozzá.

. Kifejtette, hogy háborús bűnösök keresése esetén a központnak az Igazságügyi Minisztériumhoz kell fordulni, az országos levéltár, illetve bármely levéltár csak ez alapján biztosíthatja a hozzáférést az iratokhoz, “mivel ezek személyes adatok, amelyek nemcsak a levéltári törvény, hanem az adatvédelmi törvény hatálya alá is tartoznak”. Hozzátette ugyanakkor: a levéltárban elsősorban a már felelősségre vont háborús bűnösökre vonatkozó iratok találhatók.

Molnár Judit történész, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont állandó kiállítását szervező programiroda vezetője szintén fenntartásainak adott hangot, mint mondta, “szkeptikus vagyok azért, mert nagyon nehéz összeszedni olyan anyagokat, amelyekkel el lehetne indítani ezt az ügyet”.

A történész szerint 60 évvel a holokauszt után egyre csökken az esély, hogy az esetleges magyarországi elkövetők még életben vannak. Megjegyezte, nem helyesli a forró drót, vagyis egy olyan telefonvonal létesítésének ötletét, amelyen háborús bűnösökre vonatkozó bejelentéseket fogadnak.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) természetesen együttműködő partner lesz a még élő háborús bűnösök felkutatásában, amennyiben ez ügyben megkeresi és segítséget kér a Simon Wiesenthal Központ; az emberiség elleni bűnöket ugyanis nem lehet megbocsátani – mondta Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója június elején az MTI-nek.

A Mazsihisz azonban nyilván csak elvi és eszmei segítséget tud majd nyújtani – mondta; hozzátéve, “információt nem igazán tudunk adni, mert ha információnk lenne olyanokról, akik vétkesek a holokausztban, ha mi erről tudnánk, akkor mi is megtettük volna a szükséges lépéseket, a feljelentést”.

Comments are closed.