Irodalmi kokárda – 168 óra 2004/27 – Háttér

Az erdélyi írónak szobrot akarnak állítani Budapesten. A fővárosi önkormányzat szakmai bizottságot kért föl annak eldöntésére: Wass Albert politikai ténykedései alapján megérdemli-e a köztéri emléket. Kérdés, vajon sikerül-e megfejteni az évtizedes rejtélyt, miféle hősies cselekedeteiért kapta meg Wass a náci vezérkar vaskeresztjét, s mi köze volt a hungarista mozgalomhoz. 

Tamás Gáspár Miklós szerint a “Wass Albert-jelenség” nem egyedi. “Az elmúlt és a jelenlegi rendszer is több régi fasisztát rehabilitált. Nálunk köztiszteletben állnak a nyilasmozgalmak egykori hívei. A szélsőjobboldali Kodolányi Jánosról például főiskolát is elneveztek. Teleki Pál szobrát felállították Balatonbogláron, de Gömbös Gyulának is van emlékműve. Itt 1945-től fogva semmiféle komoly történelmi elszámoltatás nem volt.”

Az Út és Cél hungarista lap 1991. januári száma verssel köszöntötte az olvasókat. “Héj emberek! Markomba sűrű / fekete vérrel telt kupa! / Ezzel köszönt rátok egy rongyos / világgá űzött árva, kobzos / utolsó Koppány-unoka!…” A költeményt – melyet korábban testvérlapjuk, a Becsülettel is közölt – Wass Albert írta.

A költőt barátjának és kollégájának vallotta Szemenyei-Kiss Tamás, a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának (HMH) egykori vezetője. Szemenyei több magyarországi lapban nyilatkozta: a második világháború után Nyugatra emigrált nyilas vezetők alapították a HMH-t, ő 1990-től 1998-ig irányította, lapjaikban publikált főmunkatársként Wass Albert. (Szemenyei a HMH dokumentumait letétbe helyezte az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában, de zárolta az iratokat, azok egyelőre nem olvashatók.)

Wass Albertnek most szobrot akarnak állítani Budapesten. Nemrég a zsidótörvényekért felelős Teleki Pál volt miniszterelnök szobrát szerették volna felavatni a fővárosban: a terveket jóváhagyta a fővárosi önkormányzat Kulturális és Városképvédelmi Bizottsága, ám a sorozatos tiltakozások miatt a közgyűlés többsége visszalépett. Érthető, hogy most óvatosabbak.

Schiffer János főpolgármester-helyettes elismeri: Wass antiszemita szövegeket is írt, szoborügyben mégsem akarnak állást foglalni. Tiszteletben tartják, hogy a költő-író rendkívül népszerű – főleg jobboldali körökben. A városháza szakmai bizottságot kért fel, döntse el: politikai tevékenységei alapján megérdemli-e Wass, hogy a magánkezdeményezésre készült mellszobrát felállítsák a Vérmezőn. “A szakértők javaslatát elfogadjuk” – ígéri Schiffer.

Wass Albert életútja afféle 20. századi politikai thriller. Gróf czegei Wass Albert 1908-ban született a Kolozsvár melletti Válaszúton. Gazdasági Akadémiát végzett, ígéretes íróként indult, Baumgarten-díjat is kapott. A második világháború után Németországba emigrált, a Szabad Európa Rádió szerkesztője lett, később Amerikába vándorolt. Műveinek többségét ott írta.

Romániában 1946-ban – háborús bűnökkel vádolva – halálra ítélték. A vádirat szerint 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar honvédség parancsnokánál közbenjárt több személy kivégeztetéséért. Évtizedekkel később az USA-ban bizonyítékok hiányában felmentették a grófot, azonban Romániában a mai napig hivatalosan háborús bűnösként tartják számon. A Ceau%u015Fescu-rendszer idején a román hatóságok többször kérték Wass kiadatását, a Securitate emberei állítólag merényleteket kíséreltek meg ellene. Wass 1998-ban Floridában halt meg. Múltjának sok epizódja máig tisztázatlan, beleértve elítélésének körülményeit és a vádat is. De az sem világos, miféle cselekedeteiért kapta meg a náciktól a másod- és első osztályú birodalmi vaskeresztet.

Vajon a főváros által felkért “rögtönítélő bizottság” két hónap alatt földeríti-e majd az évtizedes homályt? Schiffer János említi, öt szakértőt kértek fel tanácsadásra – “nem politikai alapon”.

Egyikük, Tamás Gáspár Miklós – még mielőtt a testület elkezdte volna a munkáját – visszalépett. Ugyanis az egyik MIÉP-es képviselő, Marsi Péter Pál kijelentette: elképesztő, hogy egy “főállású anarchista” mondja meg, érdemel-e szobrot az “erdélyi írófejedelem”. “Mivel demokrata vagyok, azt gondolom, ha a Fővárosi Közgyűlésbe törvényesen és demokratikusan beválasztott párt kifogásolja azt, hogy tanácsokat adjak neki (is), akkor ezt nem tehetem” – reagált erre a filozófus levélben.

Lapunknak elmondta, nemmel szavazott volna a szoborállításra. “Ez politikai ügy. Európai uniós országban eddig még nem fordult elő, hogy egy halálra ítélt háborús bűnösnek szobrot állítsanak. Tény, nem sikerült kielégítően bizonyítani, hogy az író bűnös, de az kétségtelen, hogy közel állt a szélsőjobboldalhoz.”

Csapody Miklós szerint viszont csupán irodalmi kérdésről van szó. Az MDF-es képviselő reméli, irodalmármúltja miatt került a bizottságba: “Nekem azt tanították, hogy a művészi értéket külön kell választani a politikától. Szabó Lőrinc is publikált annak idején szélsőséges lapokban, attól ő még nagy költő. Arra fogok voksolni, hogy Wass Albertnek legyen szobra.”

Ezzel ért egyet a testület másik tagja, az írószövetség volt elnöke, Pomogáts Béla is, bár megjegyzi: “Wass nem tartozott a klasszikus szerzők közé, legfeljebb a második vonalba sorolható. Nála jobb erdélyi írók – például Áprily Lajos, Dsida Jenő, Reményik Sándor – sem kaptak szobrot Budapesten.” Pomogáts úgy gondolja, nem lehet szélsőjobboldalinak minősíteni Wasst pusztán azért, mert néhány írása hungarista lapokban jelent meg. Az emigrációban élő alkotók nem válogathattak a publikálási lehetőségek közt.

Pomogáts említette, ő már a rendszerváltás idején is foglalkozott Wass-sal. Az író – akárcsak mondjuk Márai Sándor – a szocializmus negyven éve alatt tiltott olvasmány volt, könyvei nem jelenhettek meg itthon.

Igazi kultusza csak 1997 után kezdődött, amikor a Kráter Kiadó a több mint harminckötetes életmű kiadásába kezdett, s a hatalomra jutó jobboldali kormány fölfedezte magának az erdélyi grófot. Azóta Orbán Viktor nyilvános föllépésein és a polgári körök megmozdulásain rendszeresen citálják verseit, a standok roskadoznak műveitől. Rendeztek Wass Albert-szavalóversenyt, huszonnégy órás maratoni felolvasást, megalakult a rajongók on-line köre, szerveződik a Wass Albert-teljesítménytúra. A gróf irodalmi kokárda lett a népnemzetiek lobogóján.

A sztárkultuszt így magyarázza Tamás Gáspár Miklós: “Egyszerre volt emigráns és gróf, tiltott és nacionalista, szélsőjobboldali. Ráadásul elég szórakoztató. Ő az egyetlen szórakoztató fasisztánk.” Pomogáts szerint az erdélyi író a politikai hisztéria áldozatául esett, de előbb-utóbb valódi helyére fog kerülni az irodalomtörténetben.

Egyébként a Kráter Műhely Egyesület jelentős állami támogatást kap. Honlapjukon olvasható: 2002-ben az Országgyűléstől és a minisztériumoktól közösen több mint kilencmillió forintot kaptak, 2003-ban is jutott nekik körülbelül hatmillió a költségvetésből.

A Wass-kultuszt vélhetőleg külföldről is fűtik – dollárokkal. A Wass Albert Alapítvány elnöke egy magyar származású, amerikai üzletember, vitéz Bánkuty Géza, aki vagyonából – állítólag – támogatja a Szittyakürt című nyilas szellemű lapot és a hungarista mozgalmat.

Bánkuty szimpátiáját az erdélyi író több művével is kiérdemelhette. “Nézze csak, író úr, a zsidókat. Kóberes szekérből árulták a holmit, míg csak minden bank az övék nem lett, s akkor egyszerűen visszavásárolták maguknak Zsidóországot” – írja Wass a Kard és kaszában.

Tamás Gáspár Miklós szerint a “Wass Albert-jelenség” nem egyedi. “Az elmúlt és a jelenlegi rendszer is több régi fasisztát rehabilitált. Nálunk köztiszteletben állnak a nyilasmozgalmak egykori hívei. A szélsőjobboldali Kodolányi Jánosról például főiskolát is elneveztek. Teleki Pál szobrát felállították Balatonbogláron, de Gömbös Gyulának is van emlékműve. Itt 1945-től fogva semmiféle komoly történelmi elszámoltatás nem volt.”

Sándor Zsuzsanna

Comments are closed.