Dióhéjban, a teljesség igénye nélkül néhány szó a jelenlegi legnagyobb és kormányalkotó izraeli párt, a Likud történetérôl. Bár magá Likud pártot ezen a néven csak 1973-ban alakította meg Menáhem Begin, elôzményei, története a század elejére közepére nyúlnak vissza.
A párt ideológiájának igazi szellemi atyja a legendás és karizmatikus vezér, Vlagyimir Zsabotinszky volt. Zsabotinszky 1880-ban Odesszában született, s cionistává válása elött a Tolsztoj és Puskin utáni idôk egyik ígéretes orosz író tehetségének számított. Nem csak a politikához értett, hét nyelven írt, többek közt Poet és Dantét fordított héberre, s kiváló szónok is volt. Államférfinek sem volt utolsó, hatása mai napig meghatározó Izraelben, pedig meg sem érhette kikiáltását, egy szívroham elbitte 1940-ben.
Az Elsô Világháború után Zsabotinszky szembeszállt az uralkodó cionista irányzattal, mely ellentmondásaival együtt elfogadta az angol mandátum intézkedéseit. A birtek a háború után területeiket kettéosztották a Jordán mentén, s a túloldalon – ami kevésbé volt népes, s alkalmasabb volt nagyobb zsidó tömegek befogadására – a késöbbi Jordánia alapjait vetették meg. Zsidók beköltözését csak az innensô részre engedélyezték, szemben a nemzetközi San Remoi konferencián elfogadott elvekkel. Ezt a lépést kívánta Zsabotinszky revizió alá venni, s ezért nevezte el újonnan megalakított liberális pártját “revizionista párt”-nak 1925-ben. A harmincas években a németek tömeges alijáztatását szorgalmazva a náci hatóságokkal tárgyalt, s újra szembekerült a mainstream cionistákkal, akik inkább csak fiatalokat és a megfelelô hahsara, felkészítés után hoztak vilna Palesztínába. Véleménye szerint 90% alijára, és 10 % politikára van szükség. A Második Világháború elôestéjén a teljes Kelet Európai zsidóság evakuálását sürgette, de süket fülekre talált a cionista vezetésnél is.
1931-ben egyik alapítója volt a haganának, a zsidó önvédelmi katonaságnak. Ebbôl fejlôdött ki 1937-ben az Irgun Cvai Leumi, a revizionisták nemzeti katonai szervezete, melynek vezetôje volt. Ez a britek ellen küzdött az állam kikiáltásáig. 1943-tól Begin irányította, s ô lett a revizionisták vezetôje, ô vette át a stafétabotot az elhunyt Zsabotinszkytôl. Begin 1913-ban született Brest Litovskban, s Varsóban tanult jogot. A háború alatt kalandosan 1942-re eljutott Palesztínába, ahol a rögtön megkezdte a fegyveres harcot a bevándorlást korlátozó britek ellen. A britek kivonulása után az Altalena hajón volt, mely az újjonan alakult központoi katonaság utasításai ellenére fegyvereket szállított Izraelbe. A kormány elsüllyesztette a hajót, azóta is vitatéma Izraelben az eset. Begin nem akart testvérharcot, nem engedélyezte a tüzelést a hajóról. Az Irgunt Herut vagyis szabadság párt néven bejuttatta a Kneszetbe, ahol évtizedeken át az örök ellenzéki volt, míg miniszterelnök nem lett 1977-ben. Az 50-es években szembeszállt a német kárpótlások elfogadásával, s a 70-es évek eljén a területeket békéért koncepcióval. 1973-ban megalakította a Likud, vagyis egység nevû pártot az egykori revizionista mozgalom, majd irgun, majd Herut nyomodokain járva. 77-83 –ig miniszterelnökként tevékenykedett, neki köszönhetjük az egyiptomi békekötést Camp Davidban, és 1982-ben vele kezdôdött a libanoni háború is Ariel Sharon hadügyminiszter nyomására. Felesége halála és a libanoni háború elleni tüntetések aláásták egészségét, 1983-as visszavonulása után évekig nem hagyta el lakását. Utódja Samir lett, majd Binyamin Netanyahu. 1992-ben a Likud elvesztette a választásokat, s Jitzhák Rabion lett miniszterelnök, de 96-ban újra a Likud gyôzött, s Netanyahu alakíthatott kormányt. Egy rövid munkapárti Barak közjáték után ma is a Likud van kormányon, Sharon vezetésével.
